Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-07 [0473]

o- Wa M a r a m a r o s s z i g c t, szeptember 7. A magyar huszárok a máramarosi havasok közt. Égbenyúló hegyek közt, . Mararaarps havasai közt Máramarosszigottől keletre a Tisza' kristálytiszta vizén magyar huszárok vitték át a Szűz Máriás lobogót az erdélyi bevonulás legelső napján haiatéro" Erdélybe, Végeláthatatlan serokban lovagoltak előre dél relé, hogy .'elszabadítsák 22 keserves esztendő után ottélő véreinket. Piros-fehérzöld zászlók virágos diadalkapuk várták a magyar huszárokat és még a románok nagyobb fele is magyar szóval köszöntötte a bevonuló csapatokat. Az öregebbek ott harcolták oldalunkon a világháborúban és azóta sem felejtettek el magyarul, de meglepő, hogy a fiatalok közül is hány beszél magyarul. Már a maros bércei közt meg a románok is vágyakozó szivvel gondolnak a régi jó időkre, amikor az anyaországtól nem voltak még elvágva s az hozott vérkeringést nemcsak a gazdasági életbe, hanem a. legkisebb községek mindennapi munkájába is. Előkerül a 22 év óta rejtegetett magyar cégtábla. Egyensen megható, hogy milyen féltő gonddal őrizték, bevésték a 22 év előtti mült emlékeit, Haramarpsszigeten áthaladva például látjuk, hofjy az egyik borbély 22 éven át dugdosta a régi magyar cégtáblát, mert -mint mondta,-'mindig tudta , hogy a magyarok előbb-utóbb visszatérnek és szükségem lesz még a regi cégtáblára. Azóta már ünnepélyesen visszahelyezte a máramarosszigeti borbély két évtizeden át őrzött Eenodiumát, amely az idő vasfogával nagyszerűen megbirkózott és most régi szép fényeben ragyog ismét, A máraraarosszigeti utca nevek még románul vannak írva, de ez nem sokat számit, mert úgysem használta az üj elnevezéseket senki még a megszállás évtizedei alatt sem. Hiába keresztelték el az egyik utcát valamilyon helyi román hirességről, hiába festették át a Fo-tór utcatábláit, • még a románok is csak ugy ismerték az utcákat, hogy Iskola-utca. és Fő-tér, A legelső hivatalos táblák egyike, amely mindjárt az első napon feltűnt, a szigeti vasútállomástól nem messze hirdcti; Magyar Királyi Sóhivatal. Valamikor a világháború előtt sokan tréfálkoztak i.iára maros szigeten a Sóhivatalon, most azonban könnyes szemmel nézte a tömeg, amikor ismét régi helyére került a megszokott felirat." "* " 5? T x Szép magyar huszárok, daliás leventék. Felejthetetlen látvány huszárokat ilyen nagy tömegben felvonulni látni. Még nekünk otthon az anyaországban/.hevesebben dobog a szivünk ha egyetlen huszár századot látunk, hát még ha ilyen hosszú oszlopban vonulnak el előttünk lóháton. Képzelhető, ho y mii éreztek MáramarosbaA' .' j amikor a Szűz Máriás lobogót magyar huszárok hozták át a FelsőTiszán, oda, ahol évtizedeken át börtön várt arra, akinek csak csipetnyi kis piros-fehér-zöld szal agot találtak a siguranca kopói. A magyar huszárról, a magyar lóról felesleges lenne dicshimnuszokat zengeni, mert bámulja az egész világ és mindenütt mintaképül szolgál a könnyű lovasság megszervezésénél. Most azonban a magyar huszár bebizonyította, hogy hűséges bajtársa a tüzes magyar ló, könnyű patájával lépést tud tartani a modern harcászat szédületes iramával is, A legnehezebb terepen igazán nem lovasságnak teremtett viszonyok közt tökéletes pontossággal tudta megoldani súlyos .feladatát. .. /. /Pnlvt.knv./ ZJ-S