Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-07 [0473]
Ba Bl/Ro / Római leirás u Ioni tengeri csata leirásáról. Folyt. / AZ olasz felderitőrepülőgépek azonban jelezték a ha jókiséretet és az olasz bombázógépek azonnal támadást intéztek a hatalmas hajókaraván ellan, amelyből egy 10.000 tonnás cirkálót súlyosan megrongáltak. Egy másik cirkálót és egy teherhajót szintén erősen megrongáltak. Nincs kizárva, hogy a teherhajó el is süllyedt. A Giornale d, Itália nevetségesnek mondja, az angol hadvezetőségnek azt az állítását, amely szerint az angol hadihajóknak a Ioni tengeren sikerült elérniök minden céljukat, kivéve azt, hogy csatába bocsátkozzanak az olasz hajéhaddal.,Itt nyilvánvalóan ismét az anf olok szokásos blöffjéről van szó, A valóság ugyanis az, hogy az olasz ajók két napon át hiába keresték az angol flottát, hogy megütközzenek vele. Az angolok egyetlen sikere az volt, hogy Angliából jelentős erősítéseket küldtek a Földközi-tengerre, mert az ottani erőket ugy látszik nem tartják elegendőknek arra, hogy az olaszokkal felvegyek a haroot. Ba Bl/Ho Róma, szeptember 7. /^agyar Távirati Iroda/ Az olasz lapok hasábos tudósításokban számolnak be Horthy Miklós kormányzó nagyv -radi bevonulásáról, A Stampa részletes jelentést közöl kiküldött tudósítójának, Zingarellinek,tollából, aki beszámol a lelkes fogadtatásról. 1\ kép, amelyet "agyvárad nyújtott - írja az olasz tud°sitó - nem lehetett, volna meghatobb és ""ünnepélyesebb. Tömérdek embert láttam sírni - „Ji^^._..: ,L::'-'-r-. ""• ''.'A. felnőtt férfiaknak és asszonyoknak könnyek ragyogtak a szemében, Hory András követeit, a turnu-severmi tárgyalások magyar-vezetőjét a tömeg csaknem vállára emelte, amikqr észrevette. Amikor álmagyar előőrsök bevonultak Nagyvárad városájba, a magyar lakosság a sző szoros értelmében fejétvesztette örömében. A város utcai egyetlen orömkiáltástól visszhangoztak. Az emberek öröme és lelkesedése minden képzeletet felülmúlt. K lelkesedés Magyarország kormányzójának bevonulásakor érte el tetőfokát. Ez a'bevo* nulás felejthetetlen látvány volt mindenki számára, aki jelen lehetett. A tömeg öröme mámoros volt, és az emberek egymás nyakába borultak. Az elhangzott beszédekfsorán a szónokok többsz )r megemlékeztek Mussoliniról és Hitlerről és a nagyváradi magyarság többször megéljenezte a tengelyhatalmakat, iwindezt látva, irja végül az olasz tudósító - szinte hihetetlen, hogy huszonegy évvel ezelőtt ezt a színmagyar*várost Romániához csatoltak. A magyar Himnuszt olyan tökéletesen énekelte Nagyvárad közönsége, mintha huszonegy éven át mindennap elénekelte volna ezt a fenséges imádságot. A Resto del Carlino kiküldött tudósító ja,Vellani Dionisi szintén lelkes hangú szines tudósításban számol be a nagyváradi bevonulásról. A bevonulás - irja^^ólasz tudósitó - a hazafiúi érzelmek páratlanul álló felmagasztosulása volt. Nagyváradnak nem egészen 100.000 lakosa van, de olyan tömeget láttunk, mintha ennél tizszeT tübb volna. Hogy a város mennyire megőrizte magyar érzelmeit, azt bizonyítja az is, hogy órák alatt sok száz, sőt ezer magyar zászló került elő. Amikor Nagyvárad népe elénekelte a magyar nemzeti imát, Horthy Miklós komoly arcán látható meghatottság tükröződött. A tömeg lelkesedése nem ismert határt és az ünneplés a késő éjszakai órákig tartott.
