Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-07 [0473]
/Nagyváradi tuddsitás 4. folytatása./ £2S/Vt> ^ z éljenzés .hömpölygő hulláma percek múlva elért a Szent László-térig, messze megelőzve a menet érkezését. Egyetlen fejként fordul az embererdo a kishid irányába, minden szem arra szegeződikj ahonnan a Kormányzót várják. Minden csillog és ragyog ebben a tündöklő őszi napsütésben. A zene az erdélyi indulót játssza es egy pillanat alatt teljes erejében kibontakozik a még soha nem látott meleg, lelkes ünneplés, mert a Sebes-Kőrös hidján feltűnt Magyarország Kormányzója, aki eljött, hogy újra átvegye ezt az ősi magyar várost, amely szivében sohasem volt más, mint magyar. Büszkén táncol a fehér paripa, hátán a tengernagyi diszben lovagló kormányzóval, aki mosolygó arccal, meghatottan fogadja a feléje áradó szeretet ezernyi jelét és tisztelgéssel köszöni meg a szűnni nem akaró ünneplést. Az emelvény előtt rugalmasan leugrik a nyeregből, megveregeti a Kormányzó Ur a ló nyakát, tenyeréből cukrot ad neki, átadja a kantárt az egyik testőrnek és kíséretével együtt a testőrsorfal között könynyed léptekkel felhalad az emelvényre. Percekig tart, amig a lelkesedés annyira elcsitul, hofey az első szónok, dr. Schriifert Béla püspöki helynök megkezdheti beszédét, aki Szent László király ősi egyháza nevében'köszöntötte a Kormányzó Urat és személyében minden magyar katonát. -Nem lángoló lobogásu ujjongás - mondott a többi között-, hanem magyar szivekben mélyen izzó, gyötrelmes gyönyörűség most bennünk az a magyar öröm, amellyel köszöntjük a magyar kitartást és erőt képviselő hadsereget, amely hüvelyben tartott karddal és lábhoz tett fegyverrel is hódítani tud. Elérkeztek hozzánk, hogy szabaddá tegyék bennünk a lelkünk mélyén mindig élő szót, feloldják bennünk a megtaposott, de kiirthatatlan érzést, hogy ez a föld magyar, ez a város magyar, Huszonegy évvel ezelőtt a íájdalom oódulatábjn azt hittük,, hogy mindent elvesztettünk. Csak lassan jöttünk rá, hogy édesanyánk bölcsódalamak gyönyörűséges melódiái nem halhatnak ki szivünkből, hogy gyermekségünk szent lángolásai nem hunyhatnak ki bennünk, hogy ifjúságunk tiszta szerelme, amit a haza fakasztott bennünk, kiábrándulást nem ismer és férfiöntudatunknak a hazához tapadó szálai olyan mélyen gyökereznek bennünk, hogy azt elveszteni nem, csak mélyebbre lehet zárni lelkünk szentélyébe. Ennek a szentélynek ajtaja pattan fel lelkünkben most, a magyar honvéddel való újratalálkozás szent pillanatában. Gyönyörűséggel formálódhatnak ajkunkra az ismét megtalált szavak: Megint a mienk vagy édes magyar hazánk. - Nagyvárad népe! Magyar Testvéreim! Imádassál boruljunk le a mindenható Isten előtt, akinek igazsága, irgalma és jósága megadta nekünk a nap örömét. Gondoljunk hálával mindazokra, akiket az Úristen eszközükül használt ebben a magyar világot újra épitő munkájában; Szeretetünk és hódolatunk száll az első magyar honved, Magyarország kormányzój*felév aki népünket bölcs vezetésével, a nagy német es olasz nép hatalmi körébe veZépié- a magyar honvédet elindíthatta a magyar igazság útjára. Után, a Sulyok István református püspök, Mattérni Imre evangélikus esperes, Magyar Ágoston görögkatolikus esperes és Popovics Vazul görögkeleti esperes mondottak üdvözlőszavakat. Popovics Vazul a román lakosság hűségét juttatta kifejezésre.
