Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-06 [0473]

Az utászoknak mór p régi sorompónál munkájuk akadt, ri

z utlezáré kő- és oszlopgátat kellett széthányniok, hogy az utat szabaddá tegyék. Pillanatok alatt széthordták a méteres kőfalaiét s vágták ki a derékvastagságú fatörzseket, A r„gi román gátsororapónál kitörő lelkesedéssel "••''árts Pete falu népe a magyar honvédeket. Ott várta már a sza tmár megyei párt elnöke is azokkal a szatmár-németii magyarokkal, akik éjMK idején lopakodtak a határra. Pete község lakosai, öregek és fiatalok, asszonyok, és lányok megrohanták a honvédeket, ölelték, csókolta k akit ertek, honvédet, tisztet egyaránt. "Lljen Horthy Miklós katonája! 21 jen a magyar hadsereg!

1

* ízt kiabálta még a járni alig tudó gyermek is. Mintha Pete község kis harangja is ezt csilingel<-e volna a napsütéses diade Ima s, reggelen, amikor a csapatok átvonultak a felvirágozott diadalkapun. O'-eg anyóka az öröm könnyével permetezi be az egyik tiszt kezéVamint joldogan, szinte átszellemülten simogatnál "Csakhogy megjöttek Milyen régóta várjuk...." Jóságos szeméből pereg a könny. "Most már nyugodtan halhatok meg ...." azután bánatosan '"'elnéz, annyi szeretet, aggódás tükrözik ki a szeméből: "ügye -íi ss zajon az én szép fiam a koncsentrából, mert ott tartják." Menetelnek á csapatok, autók suhannak el mellettűnk. A hiradócsapat ok fürgén dolgoznak. A magas oszlopokon,a telefonhuzalokon már megcsillan a nsp. Pillanatok alatt eltűnik minden románnyelvü felirat. I lakosság serónyon takarít, de néhány pere és a föld felszínével egyenlő vele mennyi tankcsapda is. Itt az utászok remekelnek. Is jönnek a csapatok végtelen hosszú sorban. Daróc község le tói már valósággal verekedtek, amikor a csapatok zöme elérte azt a falut. Csodálatos, mennyi rengeteg zászló gyűlt öss e ebben a községben is. .Amikor már elfogyott a kelme, a szövet vagy a selyem, a piros és a zöld papirost használták fe 1,, titokban messze városokból hozta k anyagot, vagy pedig hirtelenében maguk festették meg a vásznat vagy pepirost. Mág rregyaros ruhát is papírból készítettek a falu menyecskéi. *ülj>n Magyarország! Ilién a mi drága hazánk!", ez a kiáltás kiséri végig a menetelő csapatokat. Szer é ezer kéz nyúlik a honvéd ek fels. Szivére öleli a falu a magyar katonát. Ugy öleli szivére, mint az anya rágnealátott drága fiát ás dalolva mennek, menetelnek fáradhatatlanul a magyar fiuk. Arcuk szintjét vékony porrétegen keresztül is kiveri ?z öröm színe, hogy már magyar földön, visszatért testvérek lelkes sorai között menet a In ök Szatmár felé. Sötétzöld fák csipkés teteje felett a poros levegőn te resztül már látszik néhány torony és gyárkéiény. A fákon tul terül el a magyarság régi városa, Szatmár. Egyre töhb és több csapat lendül előre. A kerékpáros osztagok már a város utcáin cikáznak. Alig érikel a város fellobogózott első házait,a város felől mintegy szűnni nem akaró folyt on ismétlődő visszhang zug az éljenzés. /Folytatása következik./