Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-05 [0473]

o- E/Ve AFővezérség különleges csoportjától; A városban mindenütt meghatott és örömteljes a hangulat.. ~\ A romár veszedelem ugyan nem nnlt el nyom nélkül a város fölött, mert aS olmo* nekftlt román katonai és polgári hatéságok bizony sok értékes emléket vittek magukkal, A város korházától a drága rádiumot szöktette el a román igazgató, A kisvasúti mozdonyokat is vonataikra pakkolták a menekülök. Sokan meg sinylik az embertelen bánásmódot és a magyarságukért való bebörtonöztetés emlékét: mégis, ma minden 3l van felejtve, a lelkekben elült a keserűség a nagy-nagy érzés hatása alatt: "Szatmár ismét magyar! Visszatért az Anyaországhoz!" A Fővezérség különleges csoport iától: 0- E/Ve Gyönyörű, verőfényes reggelre virradt a nap, amikor a régi trianoni határ cegöldi szakaszánál felsorakozott a magyar honvédség, hogy átlépje a húszesztendős határsorompót és a szatmármegyei magyarok örömkönnyei között bevonuljon az eddig megszállt területre. Már jóval napfelkelte előtt megindultak a mögöttes falvakból az egyes csapatok. A bevonuló hadsereg lelkes izgalommal várta a kitűzött időt, a reggeli hét órát, amikor elhangzott a parancsszó az indulásra. Az uton végeláthatatlan hosszú sorokban hömpölyög a katonaság. Határvadászck

t kerékpáros századok, utászok és árkászcsapatok, tüzérek, huszárok és motoros osztagok^menetelnek az uton, az árkok szélén pedig a falvak polgári lakossága öKÖnlik a határ felé, hogy tanuja legyen a nagyszerű pillanatnak. Az élcsapatok előtt a katonazenekar hangjai mellett felhangzik a vezényszó: - Imához! Röviddel azután gyors ütemben megindulnak a honvédek előre, át a határon. Pillanatok sem telnek bele s a polgári lakosság már vágja fejszével a régi határoszlopokat, szótrombolja a román katonai őr fabódéját, leszakitja a románnyelvü hivatalcs táblát. A lelkesedés leírhatatlan. Az első község a határ mentén - Pete - diadalkapúval várja a bevonulőkat. A piros-fehér-zöld zászlókkal és virággal feldiszitett diadalkapu előtt ott szoron

(

az egész község ás mámoros lelkesedéssel éljenez. A községen tul vártalan akadályba ütköznek az élcsapatok: Tankcsapdák zárják el az utat. De ez az akadály csak pillanatnyi nehézséget okoz, mert utászaink azonnal eltávolítják a hatalmas gerendákat és szabaddá teszik a Szatmárnémeti felé vezető uttestet. Folytonos éljenzés ós állandó virágeső között mennek előre a csapatok. A házak előtt hol sirc. hol imádkozó emberek tömegei állnak, de mindegyikükön látni a boldogságot/hogy végre szabadok. Zokogó sírásán törnek KI, majd túláradó szeretettel ölelik, csókolják a bevonuló honvédeket. /Folvt.köv./