Napi Hírek, 1940. július/2

1940-07-19 [0470]

6., A világ. A szövetséges és szövetkezett nemzeteken kiv 1. amelyek trón nélküli eltartott államfők, nép nélküli államférfiak és hadsereg nélküli tábornokok sorából állanak/az angol politikusok utolsó reménye az

; hogy kiprobu.lt ügyességükkel sikerül uj bonyodalmait támasztaniuk. J? remények között valósággal Ahasvér az a hitük, hogy Németország és Oroszország között ismét bekövetkezhetik az eltávolodás. A nómet-orosz_viszonyt végérvényesen megállapítottuk. Az ok erre a megállapításra abbé. adódott, hogy bizonyos kisállamoktól támogatva, Anglia és Franciaország folytonosan hódító szándékokat fogott rá Németországra oly területeken, amelyek minden német érdeken kivul fekszenek. Egyszer azt mondták, hogy Németország Ukrajnát akarja megszállni, majd azt mondták, hogy Finnországba akar bevonulni. Később megint azt állították, hogy Románia van fenyegetve, sőt végül még Törökországért is aggódtakIly körülmények között helyesnek tartottam, ha Oroszországgal józanul megállapítjuk érdekeinket és ilymódon egyszeasnindenkorra tisztázzuk, mi az, amit Németország jövője szempontjából érdekterületünknek kell tártanunk s másfelől, hogy Oroszország mit tart fontosnak léte szempontjából. A kölcsönös érdekterületnek' e világos elhatárolásán történt meg a németorosz viszony uj szabályozása. Gyerekes minden remény, hogy ennek végrehajtása során ujabb német-orosz feszültség következhet be. Sem Németország nem tett olyan lépést, amely érdekterületéből kivezette volna, sem Oroszország nem tett ilyent. Angliának az a reménye, hegy valamilyen uj európai válság előidézése révén tehermentesítheti saját helyzetét, amennyiben Némcterszágnk Oroszországhoz való viszonyáról van szó,-' * Csalódással járó következtetés; u brit államférfiak mindent kissé lassabban látnak be, de _ ezt is meg fogják majd érteni. Október 6-iki beszédemben nyilván helyesen láttam előre e háború további alakulását. Ha nem épen a vereségekben 1<-1 ja valaki a yágső győzelem jeleit ás biztosítékait, akkor azt hiszem, a*dolgok alakulása eddig ... igazat adott nekem. Noha meggyőződésem volt , hogy^igy fognak a dolgok alakulni/akkoriban megegyezésre nyújtottam kese met Franciaország es Anglia felé. Még emlékezni ibgnak a válaszra, amel/et akkor kaptam. Összes érveimet, amelyekben rámutattam e harc folytatásának értelmetlenségére, továbbá arra, hogy a legkedvezőbb esetben is egész bizonyosan nem nyereséghez, hanem csak áldozatokhoz jutnak/vagv gúnnyal fogadták,vagy legalábbis agyonhallgatták. Mindjárt atekor hangoztattam azt az aggodalmamat, hogy békejavaslatom miatt talán még gyáva nyúlnak is ki ki ált ani^, aki nem akar harcolni, mert már nem tud harcolni. Mindez tényleg így következett be. Azt hiszem ugyan, hogy ma már Franciaország - természetesen a vitkes államférfiak kevesbbé,mínt a nép - máskép fog gondolkodni erről az október 6-áról. Mily mérhetetlen ayomor szakadt azóta érre a nagy országra ós népre. Nem akarok most arról beszélni, hogy ebben a háborúban milyen fájdalmakat kellett elviselniük a katonáknak. Mindezen csaknem túlmegy még az a szenvedés, amelyet azok . lel ki ismeretlensége okozott, akik az emberek millióit űzték" el minden ok nélkül otthonukból/csak azért, mert azt hitték, hogy ezáltal talán nehézségeket okozhatnak a német hadvezetésnek. Érthetelen azonban ez a feltevés.'"Mindazért a szenvedésért, amelyct_ Churchill és Reynaud ezekkel a tanácsaikkal es rendelkezéseikkel sokmillió embernek okoztak,sem ide át, sem oda at nem .llhatnak helvt. '