Napi Hírek, 1940. június/1

1940-06-14 [0467]

I Ei/Ei/L N e w Y o r k, junius 14. /Német Távirati Iroda./ N Wiegand Károly ismert amerikai közirónak alkalma nyilt a Führerrel beszélni s erről a következőkben számol be: Amerika az amerikaiaké, Európa sz európaiaké. Ez a kölcsönös alapvető Monroe-elv - jelentette ki előttem Hitler Adolf. Ha ezt minóMcét fél figyelembe venné, nem csupán állandó békét biztosi tana az ó- és'ujvilág között, hanem az egész világ békéjének lehetne legeszményibb alapelve. Hitler maró éllel és felháborodással bélyegezte meg azokat a "hazugságokat", mintha ő valaha is "álmában vagy gondolatában" foglalkozott volna azzal a tervvel, hogy bármilyen módon is beleavatkozzék a nyugati földteke Ügyeibe, üszak- és Délamerika/fole vagy Németországtól való félelmét igen hizQlgőnek mondotta, de "gyerekesnek és groteszknak" az Európából az Egyesült Államokba való betörést tengeren, levegőn vagy a regényes ötödik hadoszlop segítségével "butának es fantasztikusnak" nevezte, Za/Si/L Hitler kijelentette előttem, hogy nincs szándékában a most közvetlen Paris előtt müköjp német hedigé|>ezettel, amelynek csodálatosan tökéletes szervezése, ütőereje, te dászati és taktikai vezetése a világot meglepte, a szép francia fővárost megtámadni, feltéve, ha Paris - miként Brüsszel is - nyilt város marad. Mussoliniról a legszívélyesebb hangon beszélt és üdvözölte Olaszországot fegyverbajtársi lépése alkalmából.' Ez volt az első interyju, amelyet Hitler a mostani háböru alatt adott. Találkozásom Hitlerrel egy belga nemes kastélyában történt. Ribbentrop külügymini szí er közvetlen a német* arcvonal balszárnya mögött fekvő egyik kastélyban fogadott az egyik hadosztálytábornok főhadiszállása/?!}. A külügyminiszterrel többórás érdékes beszélgetést folytattam. Ezután több mérföldet tettünk meg, hogy a Führerrel találkozhassunk. Hitler vidám, ragyogó arccal és csillogó szemekkel üdvözölt. Olyan ember ^benyomását tette, aki tudja, hogy nagy győzelme.ket aratott és sokat elért, de fellépésében bizonyos egyszerűség volt. A fogadóteremben leültünk. Ribbentrop) külügyminiszter, Dietfich, Schmidt követ és mások is jelen voltak. A lührer 'ragaszkodó tt a hoz, hogy a kérdéseimre adott válaszait Írásban fogalmazza meg. Kezében papirt tartott és igy beszélt velem maidne^m egy "óra hosszáig. Először Anerikának Németországgal kapcsolatos álláspont iáról beszélt, majd a maga álláspontját fejtette ki Amerikával kapcsolatban. Emlékeztetett arra, hogy"Nemetorszag volt egyike azoknak a kevés államoknak, amelyek mindé ziaeig tartózkodtak minden beavatkozástól az amerikai ügyekbe ."Ezután a következőket mondotta: - Néme tországnak az amerikai kontinensen régebben sem volt területi vagy politikai érdeke és ma sincs. Aki az ellenkezőjét állit ja, valamilyen ókból szándékosan hazudik. Nem érdekel bennünket, hogy az amerikai szárazföld hogyan rendezi be életét. Hangsúlyozni kivánom, hogy „ez nemcsak Esz a ka mari kára áll, hanem épenugy Délamerkkára is, Megjegyezem, nem hiszem, hogy azt az elvet, amelyet Monroe mondott ki, a benamavatkozás egyoldalú igénybevételének lehetett vagy lehet felfogni. A Monroe-elv célia ugyanis nem az, hogy megakadályozza európai államoknak az amerikai ügyekbe való beavatkozását - amit egyébként Anglia, amelynek Amerikábaiv poli ti ka i és területi érdekei vannak, állandóan cselekszi k^hanem épen i-yry az is, hogy Amerika nem avatkozik bele az európai ügyekbe* /Folyt, köv./