Napi Hírek, 1940. június/1

1940-06-09 [0467]

Ta/Ln Felkértek vitéz Tóth András országgyűlési képviselőnek a Délmagyarországi Takézo Alszövetség alakuló közgyűlésén mondott beszédének a lapok t. szerkesztőségeihez való eljuttatására. Mélyen tisztelt Uraira! B pillanatban nem mint a Magyar Tekéző Szövetség elnöke állok fal, fcanem mint országgyűlési képviselő, felállók mint egy olyan magyar katonaférfi, aki itt születtem ezen a forró, izzó magyar kecskeméti homokon és nem volnék becsületes jó magyar, ha most él nem mondanám azt, amit mondani akarok. Éppen azért, mert a Duna-Tisza köze és a Szeged-Tisza vonal és háromszög magyarjai vannak itt ielen, tehát válogatás nélkül tisztán-és kizárólag született és származott ősmagyarok, azért kell e megállapítást tennem itt a magyar föld szivében. Tegnap végtelenül szomorú napja volt az ezeréves Magyarországnak. Bármennyire furcsán hangzik, igy kell mondanom. Végtelenül szomorú napja, mert amit nem mert megtenni egy Haynau, nem mert megtenni senki, aki ezen a földön született, tegnap megtörtént: az álarc lehullt ás benyújtottak egy javaslatot a magyar országgyűlés színe elé, tehát az egész nemzet színe elé, amelyet én minden ideg szálammal és minden csepp véremmel tagadok. Eíz a javaslat szét akarja bomlasztani a magyar szentistváni birodalmat, különbséget tesz az országban élő emberek között, szt mondja, hogy önkormányzatot követel a németek, a délszlávok, a rutének, 3 románok és szlovákok számára, hogy mindegyik önállóan válasszon vezért, adjanak nekik kulturális, közjogi, anya könyvvezetési autonómiát, mondja ki 9 törvény, hogy aki egyszer egy népcsaiádba belép, az mindig oda tartozik. Szék szerint ennek a nemzetnek ezer év éta állandósult asszimiláló ereje nincs többe ezeknek az uraknak a számára. A legkisebb szó véleményem szerint, amit erre alkalmazni lehet: szégyen. Szógyen ez akkor, amikor odakint, határainkon tul egy iszenya világháború kasrikakörvonalai elakúinak ki, 3 én itt megállapítom katonai és emberi voltomhoz képest büszkén, ingy mi igenis hűségesek voltunk és vagyunk fagyvertársainkhoz, hívek vagyunk a tengelyhez, utóvégre sokkal néhazebb időben is hűségesek voltunk, de m győzelmeik során őrült volna, aki nem volna hűséges. /Ügy van! Ugy van

1

/ Szzel a törvényjavaslattal egy ezredév magyar hagyományait rombadönteni, a magyar állam közjogi bordazatába étet verni súlyosabb bűn, mint Tudás árulása volt Krisztussal szemben. Bocsánatot kérek, hogy fel nevűlök ennek a kérdésnek a tárgyalásánál, de esküszöm önöknek itt, hogy ezekez urak, akik ezt csinálták, mindenre méltatlanok, amit ez a magyar föld ed és adhat, - a levegőre is méltatlanok, /egy van! ügy van! Zugo helyeslés es taps/. Lehetetlenség, hogy 1940*ben, világháború idején a .jászi uszkárok és Kéri Pálok áfiurnát próbálják ezek az urak beadni a nemzetnék, de 3zok ttom mentek odáig, hogy törvényhozási útra merjenek egy ilyen kérdést terelni. Hogy ebből torvény nem lesz, arra én itt a magyar országgyűlés minden •becsületes magyar tagja nevében esküszöm s utolsó csepp'véremig vallom, mert he odáig jutna a dolog, golyót, tízszer egymásután golyót mindazoknak s fejébe, semhogy ebből egyszer törvény lehessen. /Szűnni nem akaró taps és éljenzés/ Hálát adok a magyarok Istenének, hogy megengedte, hogy dolgozhassam a snortért, dolgozhassam a, legszebbért, a legjobbért. az örökkön maradandóért," az ezeréves "Magyarországért. Ha el is vesztettünk határainkból, vissza fogjuk követelni. De nem engedjük, hogy erkölcsi határainkból, örökérvényű magyar etikánkból fíubay Kálmánok és Vágó Pál ék egy darabot letörjenek*, mert egy'darab letörése a második eze révet nemcsak veszélyezteti, hanem lehetetlenné és történetileg igazságtalanná teszi. /Tolyt.köv./