Napi Hírek, 1940. május/1

1940-05-09 [0465]

QBs/Vv/In /Alsóház 1. folyt./ Boothby /konzervatív/ hasonló hangon beszélt. Más szónokok viszont, így a konzervatív Loftus és a szabadelvű Mander szerint a 12 napi szünet alatt megbeszéléseket l^het folytatni. Spears konzervatív azt javasolta, hogy ne napolják el a Házat s rámutatott arra, hogy ez 8 helyzet nem állt volna elo, na Chamberlain már előbb hajlandó leve volna kormányát újjáalakítani és nemzeti alapokra helyezni. Végül Margesson kapitány, kormánypárti vezető férfi megismételte Chamberlain kijelentéseit: ^'Amennyiben szükség lesz rá, a Házat újból összehívják". Daviegj erre vit-szavonta indítványát. Butler külügyi államtitkár az angol-orosz gazdasági tár*, gyalásokra vonatkozó kérdésre"adott Írásbeli válaszában kijelentette, hogy az angol kormány megfontolás tárgyává tette a szovjet kormánytól április 29-én kapott közléseket. A brit kormány most felkérte a szovjet kormányt, hogy juttasson el hozzá további tájékoztatásokat s ezek alapján megfontolás tárgyává teszik a két ország közötti gazdasági egyezmény megkötésének lehetőségét. A miniszterelnökhöz kérdést intéztek, vájjon a kormány elfogadja-e a semlegességnek svéd részről történő olyan értelmezését, amely megengedi, hogy az ellenfelek sebes'ültjei semleges országon át visszatérhetnek saját hazájukba. Butler írásbeli válaszában kijelentette, hogy a hágai egyezmény 14. cikkelye értelmében a svéd kormánynak jogában áll dönteni, megengedi-e vagy nem a sebesülteknek Svédországon át való hazatérését. Az angol-olasz gazdasági tárgyalások lehetőségeiéi kapcsolatos kérdésre Butler szintén Írásban válaszolt s hangsúlyozta, remény van arra, hogy a két ország kiküldöttei közt folyó tárgyalások eredményre vezetnek. /MTI/ W He/Ln Berlin, május 9. /Német Távirati Iroda/ * _ A i'Uhrer, a véderő legfőbb parancsnoka csütörtökön a következő parancsot adta . a norvégiai német csapatok főparancsnokának: , , • \.. ' Hátakon norvég király és kormánya a német nép és kormánya akaratának ellenére felhívást intézett a Németország elleni háborúra, übben a harcban a következő megállapításokat lehetett tenni: Á keleten folyt háborúban a lengyelek legtöbbször a legborzalmasabban bántalmazták és halálra kínozták azokat a német katonákat, akiknek az a szerencsétlenség jutott osztályrészül, hogy sebesülten vagy sebe sületlenül kezükre kerüljenek. A norvég hadseregről megkülönböztetésül meg kell állapítani, hogy a hadviselés ilyen méltatlan alfaiulása soraiban egyetlen agyszer sem mutatkozott. A norvég katona megvetette mindazokat a gyáva és álnok eszközöket, amelyek a lengyeleknél napirenden voltak. A norvég katona nyíltan és becsületesen harcolt; sebesültjeinkkel és foglyainkkal szemben a legtisztességesebben járt el, tiszteletben tartotta és elláta őket. , . A polgári lakosság hasonló magatartást tanúsított. Seholsem vett részt a harcban és sebesültjeinkről gondoskodott, ^zért elhatároztam, hogy e körülmények méltánylásával hozzájárulok ahhoz, hogy az elfogott norvég katonákat ismét szabadon bocsássák. Csak hivatásos Katonáknak kell addig őrizetben maradniok, amig a volt norvég kormány a Németország elleni harcra vonatkozó felhívását vissza nem vonta, vagy amig a tisztek és a katonák ünnepélyes becsületszóval nem kötelezik magukat, hogy semmi körülmények között sem vesznek részt a Németország elleni további harci cselekménvekben. /LíTI/