Napi Hírek, 1940. május/1

1940-05-07 [0465]

Q. Té'Ho /Angol alsóház V. folytatása / . •. a_z glíjhjáki m

unkáspárt .vezére/ ., n . „ Attlee^uisiíersssel aooWvf azoknak a brit*francia es norvég katonáknak, akik Norvégiában igen nehéz viszonyok között nagy bátorsággal vareked tek. Meleg rokonszenvét nyilvánította a norvég nép iránt, amelynek békés országa most hadszintérré változott. Kijelentette hogy véleménye szerint a ^iuritést igen ügyesen hajtották végre. Mindamellett -tette hozzá - visszavonulás töríént, ami kudarcot jelent. Attlee megállapította ezután, hogy Chamberlain a mult csütörtökön túlságosan bizakodó volt is Churchill meg Őnála is vérmesebb reménységgel beszélte A nagy várakozást természetszerűleg súlyos csalódási. követte. Nem érti, hogy amikor március 18-'n azt mondották, hogy százezer főnyi sereg áll készenlétben abból a célból, hogy Finnországba menjen, miért oszlatták fel ezt a sereget olyan sürgősen, holott az előrelátás azt tanácsolta volna, hogy ezt készenlétben tartsák német ellentámadás esetére, ügy látja, hogy a f'lszerelés és a helyszíni tájékozódás terái . .\ mulasztások történtek. A kormánv tul sárosan Narvik felé fordította"figyelmet és az általános helyzetet nem kieérte kellő figyelemmel. A norvégiai hadműveletekkel el is késiek. Andalsnesben és Narososban a szövetséges erők partra szálása tíz na pal az>után történt, hogy a németek csapatokat tettek partra Trondhjem ban. A Délnorvég iában vivott háború határozott kudarccal járt. Sem az előkészítés, sem ? végrehajtás nem volt megfelelő és nem osztozik a miniszterelnöknek abban a felfogásában, hogy a mostani háborús kormány megfelelő szervezet lenne a hadviselésre. A kormány vak és süket, ba nem veszi észre, hogy az ország. népének széles rétegeit aggály tölti el és igen sokan ugy gondolkodnak, hogy a hadvezetésből hiányzik áz erély, a hozzáértés , a lendület és az elszántság. Ez nemcsak a norvégiai eseményekre vonatkozik.,i^Sokan ugy vélekednek, hogy a hadviselésért'felelős államférfiak a múltban egyik kudarcot a másikra nalmozták és Norvégia esetét megelőzte Csehor- szag és Lengyelország esete. Az ország,mostáni élet-halálküzdelmében sorsunk nem lehet ilyen emberek kezében. Általános a vélemény sz országban, hogy ezt a háborút nem fogjuk elveszteni. Ahhoz ezonban, hogy megnyerjüK, más vezetőkre van szükségünk. Sinclair, a szabadelvű ellenzék vezére vereségnek mondta s norvágiéi visszavonulást és ezért a vereségért a kormányt tette felelőssé Ennek a fordulatnak az a következménye, hogy Nagybritannia gazdasági téren is veszteségeket szenved, diplomáciai tekintetben pedig helyzete a világ valamennyi államában meggyengült. A parlamentnek kötelessége, hogy megkeresse á bajok gyökerét és gondoskodjék arról, hogy a hadvezetésben kellő erély érvényes'11 jón. Igen helyes,- mondotta Sinclair - ha arra figyelmeztetjük a kis semleges országokat, hogy vállaljanak kockázatot abból a oálbol, hogy nagyobb kockázatok elterüljenek, kérdés azonban, milyen lépéseket tett kormányunk ebból a célból, hogy a veszélyeket le küzdj ük. Sinclair kijeién tette ezután, hogy Anglia készületlenül ment bele a norvégiai hadjáratba. Vájjon, ha fokozódnék a német nyomás Svédországgal szemben, tudunk-e rajta segíteni, hogy ellenálljon és fel vagyunk-e küszülve arra, hogy katonai segítséget küldjünk neki? A svédeken nem sokat segit, ha támogatásuk tisztán abban áll, nogy a német csapatok által esetleg ideiglenesen megszállt svéd városokra bombákat vetünk, ellmben nem bombázzuk azokat a városokat, ahol ezek a német csapatok hajóra szállnak. /Folyt, köv,/