Napi Hírek, 1940. április/2

1940-04-27 [0464]

Té/Té /Az angol hadműveleti terv. II folytatás/ , ., J^SJ* finnországi segítség mindenesetre szívesen látott alkalom lett volna a nyugati hatalmak számára és hogy pártraszállást is tervbevettek a nyugatskandináviai partokon - szükség esetén Norvégia akaratával szembeszállva - az kiderül abbéi a körülményből, hogy a narviki angol v::x konzulnak még április elején is rendszeresen tudósítania kellett a csapatmozdulatokról'/ Lásd D 7,-11.sz./, hogy a • tengernagyi hivatal kérdőíveiben a norvég kikötők védelmi lehetősegei i* ránt érdeklődtek / Lásd C 3,sz./ és hogy végül a~francia tengerészeti attasé a Drontheim fjordban fekvő egyik helységet " titkos'partraszállások szempontjából eszményi hely"-nek mondotta / Lásd D 2. sz./ .. A brit konzuli hivatalnokoknak álcázott angol tengeréé?*, tisztek és a francia tengerészeti attasé messzeágazó tevékenysége annál-kevésbé" maradhatott rejtve a norvég kormány előtt, minthogy a kémkedést résíben helyi norvég hatóságok és parancsnokságok kikérdezésével végezték; Ez a körülmény ismét bizonyítja, hogy az akkori norvég kormány nem akart komolyan szembeszállani az angol mesterkedésekkel olyan időpontban, amikor e tevékenyyég megakadályozásával legalább is bizonyos * előfeltételeket teremthetett volna meg áz igazi semlegesség helyreállításához; Az itt következő okmányok ilymódon azt"in bizonyítják, hogy a korábbi norvég kormány nemcsak nem tett eleget ama kötelezettségeinek, amely mint állítólag semleges hatalmat terhelte, hanem el is tűrte a norvég lenségvizeken elkövetett túlkapásokat és kezére járt az angol partraszállási szándékoknak. Az akkori norvég kormánynak erre" a belső felfogására világosságot derítenék azok az okmányok," amelyek a norvég külügyniniszteriumoan kerültek elő* / E csoport/ Az osloíbnt követ 19Í0'március 2.-án azt a követelést terjesztette a nervég külügyminiszter elé, hogy a nor- " •ég kormány engedje meg szövetséges csapatok átvonulását norvég területen Finnországba; Hasonló lépés történt Stockholmban is. A- norvég kormány március 2,-i minisztertanácsának jegyzőkönyve /Lásd E 3. sz./ - ez " a minisztertanács tárgyalta' a nyugati hátalmák-előterjesztését - azt mutatja ugyan, hogy Norvégia & szövetséges csapatok átvonulását csak abban az esetben akarta megengedni, ha a svéd kormány is x " a semlegességbe ütköző hasonló magatartásra áll rá, - ugyanakkor azonban a feljegyzésekből kitűnik, hogy Koht norvég külügyminiszter nem volt' hájlando semmiféle rendszabályt; tenni e keresztülvonulás megakadályozására. Koht véleménye szerint Norvégiának ebben'az esetben megkellett volna elégednie a íormaszerü tiltakozással; Ezt azzal okolta, hogy Norvégiának nem szabad ugy viselkednie, hogy " a háború hely te^/oldalára kerüljön"; ' /fenEbből arra lehet következtetni, hogy az akkori norvég kormány már kezdettől fogva el volt készülve, hogy nemcsak készségesen belenyugszik semlegességének angol részről jövő minden megsértésébe, hanem Angiiáral karöltve jár el

0 Oslóban nem volt semmi kétség a nyugati hatálmák iga- " zi magatartása tekintetében, ^a semlegesség . tervbevett megszegésének ebben á szakaszában még mindig azt gondoltak, hogy azt kizárólag a finnekl szóló fegyveres segítségnek tüntethetik fel. Az oslói irattárákban erre vonatkozóan is okmányok találtattak. /Folytatása következik/