Napi Hírek, 1940. február/2

1940-02-24 [0460]

0 >a/Wa /Gróf Teleki Pál miniszterelnök beszédének vége/ Valami uj körvonalozatlan és több le"lki tartalmat kereső szellemiség látszik éV^d<\*ni, egy uj humanizmus,. - karöltve uj életfelfogásra, erkölcsi fegyelemre irányuló vággyal a külső műveltség legkülönbözőbb fokain álló embereknél. Az utolsó tiz európai nemzedék hirtelen épült logikai ismereteivel szemben homályos érzéssel kezdünk érezni és vissasóvárogni képességeket, amelyekkel a középkor, a kora ókor és a természet lassú rendjén élő ember rendelkezett. Talán egy, az emberiség egész történelmét, múltját sokkal átfogóbb rcnaissancc felé megyünk, mint volt az, amely a latin és görög irodalmat, művészetet, tudást és bölcseletet elevenítette fel. - Kormányzó Urunk, amidőn a magasabb szellemi tevékenység minden ágának e rendjét büszke emlékezésből Mátyás korárr Corvin-Rendnek nevezte, - nem emlékezést célzott a Rend alapításával, hanem azt, hogy most a vajúdások mai korszakában legyünk szolgálatára nemzetünknek. E Rend útmutatás, példa és élő munkaközösség arra, hogy a jelenünkkel induló jövőben a nemzet és vele ős általa az európai emberiség formálásához, kevésbe egyes tudományágak és munkakörök részletmunkájával, mint a művelődés összes ágainak egy gondolatban való összefogásával, az ismeret mesteremberei helyett magasabb erkölcsi felfogás alapján álló elité nevelésével, a jelennek versengő, egymást legyűrő mindennapisága helyett évszázadok feladataira hivatott, örök értékek megbecsülésére ébredő társadalon formálásával járulunk. - Ezekkel az érzésekkel ragadom, mint a Hunyadiak kora nagy humanistája Vitéz János nemzetségének sarja, áhitattal ezt a scrleget

? kérve Öfőnéltóságát, Magyarország Kormányzóját, az országgyarapitót és nemzetépítőt és fenkölt hitvesét, es folszólitva önöket, Hölgyeim és Urain, hogy üritsék poharaikat velőn a Mátyás és szellemi udvara gyarapította s keblünkben erős szándékkal őlő magyar dicsőségre!