Napi Hírek, 1940. január/1

1940-01-14 [0457]

A tavalyi komáromi kongresszuson .amikor arr#l volt szó, hogy a visszacsatolt magyarság akarja-e a Felvidéki Magyar Pórt fenntartását, azért javasoltam a fenntartást,mert éreztei, hogy ha nem tartjuk össze a magyarságot, akkor ellentétek ütik fel a fejüket. Valóban jogos az, hogy az erdemeket jutalmazni kell, de senki sem állapithatja meg magároi, hogy milyen erdemeket szerzett. Ezért volt szükség arra, hogy mi fenntartsuk szerv ez etünket, mert ez a szerkezet • tapasztalatok alapján tu&ja'azt, hogy ki milyen érdemeket szerzett a ~ csehszlovák uralom idején. Mi lett volna, na mi tavaly Komáromban ugy döntöttünk volna, hogy most már mindenki maga keressen magának pártot, f egyvertársakat.Képzel jétek el, milyen zűrzavar következett volna be. Igazságot akarunk szolgáltatni minden vonalon, csak türelmet kérünk, mert ezeket az kérdés.soket nem lehet máról holnapra megöldari, Nincs itt az ideje annak, hogy mi társadalmilag elkülönüljünk, A mi felszabadulásunk, visszacsatolásunk csak egyik állomása volt az általános magyar megerősödés, a magyar felszabadulás problémájának. Nekünk ujbol történelmi vizsgát kell letennünk. Itt áll előttünk a vizsga. ~ " Sokan felvetik a kérdést, hogy a kormány vájjon helyes uton halad-e. Az egyik oldalon keveslik azt,amit tesz, á másik oldalon sok<alják. Azt mindanesetre meg kell állapítani, hogy az utóbbi időbon mind olyan törvényjavaslat jött létre, amely a kisemaüorek érdekét szöl gáljá. Abból, hogy az ogyik oldal kevesli, a másik sok/alja a kormány tevékenységéi-, rájöttem arra, hogy minekünk, vissz acsatolt'magyaroknak a középch van a helyünk. Nem lehet a hivatásunk az, hogy vagdalkozzunk a magyar politlkában, hogy sebekei; osszunk jobbra-balra, 'ahogyan a régi magyar politikában; a páreajhősök csinálták; sokkalta nagyobb és sokkal ta íontosabb feladatok várnak ránMiogysem ezt megengedhetnék magunknak; Aktuális nagyon, nogy ezekről a" kérdésekről beszéljek, Nézzetek bele a lapokba. Azt olvashatjátok, hogy aai az elnöki tanácsr ülésen nézeteltéréseink voltak és mindenki mindenki ellen küzdött. A valóság semmi más, minthogy az elnöki tanácsülés tagjai, képviselők, felsőházi tagok és elnöki"tanácstagok, idősebbek és fiatalabbak, elhatároztuk, hogy elő akarjuk mozdítani a teljes-magyar belpolitikai éhséget ^ur^nának ezekben a nyugtalan napjaiban. _ "J_. • Va a helyen is 'Meg akarlak benneteket nyugtatni, nogy "a mi JfiepviseiüinKdeh a

_

lehető legnagyobb politikai'felelosségérzet nyilatkozott meg, amikor egy emberként"kimondották, hogy ebben a kérdésben egységesen áll "a párt és reméli, hogy mögötte áll az egész visszacsatolt terület magyarsága is. /Hosszantartó lelkes taps és éljenzés/. Kérdem hol van a mi helyünk most?" kérdezem vájjon a jelenlegi kormány nem akarja a szociális reformokat, vájjon nem akar-e * előre haladni azok felé a célok felé, amelyeket mi is magunk elé tűztünk, S vájjon axkamásarx akkor nem kötelességünk-e nekünk odaállni, hogy segítsünk annak építeni, aki csak építeni akar valamennyiünk érdekében. /Zugó helyeslés és taps/. A mi programmunk az: békét akarunk először a saját portánkon, teljes fegyelmet, teljes békét a kis magyar ember érdekében, de harci készültséget másrészt, mert a mai helyzetben könnyelműség volna, ha nem állnánk itt felfegyverzotten akkor, amikor Európa különböző hadszínterein dörögnek az ágyuk. Erről a helyről,Léva városából, kívánom kijelenteni a visszacsatolt terület magyarságának és az egész belpolitikai közvéleménynek,hogy a mandátumvadászok-ne aspiráljanak a visszacsatolt területeken úgynevezett képviselőségekre, /Folyt, köv. /