Napi Hírek, 1939. december/1

1939-12-09 [0455]

Sz/Vv /Székesfehérvári tizes huszárünnepség, 3.folytatás./ - Az ezred 1935 május 17-én abban a kitüntetésben és örömben részesült - mondotta az ünnepi szónok - hogy a tábornagy életének 86-ik esztendejében Székesfehérvárott meglátogatta ezredét. E történelmi esemény megörökítésére helyezte el az ezred az emléktáblát. A Mackensen-huszárok boldogok, hogy ezt az emléket Székesfeháriár városának a jándékozhatják. Elmondotta Kozma Miklós, hogy az ezred két világháború ágyúinak dörgése között eltelt husz békeesztendő alatt készült arra, hogy a tizes huszárezred történelmi emlékének Székesfehévárptt (formában, kivitelben és anyagban egyaránt méltó emléket állítson. Huaz év, nehéz időben nagy áldozatkészság s az ezred barátainak segítsége kellett, hogy Q gondolat valóra váljék. Ugy vélték, hogy a kifejezendő lényeget legmüvésziebben és legmaradandóbban nem modern, hanem klasszikus ^jellegű művészi alkotással fejezhetik ki olvonatkozatva kortól, időtől és változó külsőségektől. Nem egy tizes huszárt akartak ábrázolni, hanem a tizes huszárezred 200 esztendős szellemét és múltjának erőtényezőit allegorikusán megörökíteni. A szobor művészi nyeresége és értéke nemcsak ennek a városnak, hanem az egész országnak is. Felsorolta a történelmi emlékű csaták neveit, melyeket bevéstek a szooor talpazatába, de sok száz más nevet nem is örökíthettek meg, bár a beirott és be nem irott harotereken egyaránt patakokban ömlött az ezred vére. Beszédét Kozma Miklós a következőkkel fejezte bel - Ezt a szotorot a nemzeti öröklétnek állítottuk és helyéről csak egy esetben szabad eluerülnio . Mi magyarok senki másét nem akartuk és nem akarjuk, mi csak a jogos magunkét akarjuk. Békén dolgozni és fejlődni akarunk, de ha minket bárki meg ámadnak,akkor védekezünk és ahrcolunkxiitxa ^életre és halálra. - Polgármester Ur! Én átadom emlékszobrunkat Székesfehérvár nemss városának. Őrizze mega ősi koronázóváros s magyar erő és vitézség e művészi emlékét a késő nemzedékek számára.De egy eset van, amikor mi mondjuk, hogy ez a szobor tűnjék el talpazatáról. Tűnjék el, ha egyszer a magyarságnak élet-halálh-rcot kell vívnia! Akkor tűnjék el, mert ez a szobor bronz, bronzból pedig ágyút lehet önteni. Ha erre egyszer sor kerül, akkor a nemes varos öntessen e bronzszoborból ágyút és akkor az ágyúnak srapnelljei és gránátjai- sivitva,zúgva, dörögve, robbanva hirdessék kétszázesztednő tizes huszárjainak lelkéből Zrinyi Miklós mondását: "Ne bántsd a magyart!" És dörögjön a szoborból Öntött ágy* mindadóig, amig szentségtörő idegen kéz magyar földhöz, vagy magyar életérdekekhez nyúlni merészel. Majd ha győztünk, akkor mindig lesz magyar művész, aki az . X ágyúból újból megönti a tizes Mackensen-huszárok emlékszobrát. A nagy lelkeseédssel és tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után Cpitáry G.Emil székesfehérvári polgármester vette át meghatott szavakkal a szobrot és az emléktáblát a város gondozásába. Az egész város lakossága nevében megfogadta, hogy gondos szeretettel és hűséggel fogják o.z utódok számára megőrizni. Az ősi város ismét gazdagabb lett néma, de a fohérváriaknak mégis annyira beszédes emlékekben. Illesse ezért soha el nem muló hála és köszönet mindazokat, akik nemes elhatározásukkal és áldozatkészségükkel létrehozni , önzetlen hazaszeretetükkel és dicső tetteikkel szent szimbólummá avatni segitették. /íolyt.icöv,/