Napi Hírek, 1939. november/1

1939-11-05 [0453]

o Ln /Háry László ezredes beszédének folyt./ A magyar repülés története csak negyed százados, de tele van az önfeláldozás, a vitézség ragyogó példáival. A nagy világégés idején népünk számarányát messze túlhaladó mértékben a vaskorona rendek 49 százalékát, az arany vitézségi érmek 43 százalékát érdemelték ki a magyar repülők. Galícia rónáin, még'inkább az Isonzó, Piave síkságán és az Alpesek bércei között, vagy a tenger má]y én 318 magyar repülő, vagyis az összes vesztesig 44 százaléka álmodja a magyar jövőt. Voltak nehéz idők, voltak és lesznek szomorú veszteségek! Nem állithatja azonban ez meg az idők szavát. Erős, tettrekész, harcos és jövőbe sas szemmel néző sereget nevelünk, de adassék alájuk szárnyas paripa is, hogy az^ellenf'lnek pusztulást, földi bajtársainknak pedig segítséget vigyenek. Béna lesz honvédségünk a levegő katonái nélkül! Főméi tő ságod a mi nagy pártfogónk! Szegedről repülőgépen indult honmentő útjára, sokszor ült azóta is az akkpri kezdetleges katonai gépeinkbe. A legnagyobbat adta aekünk - a saját vérét - mikor sorainkba küldte idősebb fiát, kire büszkék vagyunk! A magyar légierők nevében hódolattal köszöntjük a kitüntető kegy minden megnyilvánulását és fogadjuk, hogy teljesítjük kötelességünket. Erősítjük testünket, lelkünket, hogy ha a Sors harcot kivan, harcoljunk, száguldjunk oda, ahova Főméltós^god: Legfelsőbb Hadurunk parancsolja. II az igazság, hasad a hajnal és jönni fog, mert jönni kell egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedsz százezrek ajakán! Fbben a reményben alázatosan kérem Főméltósrgodat, jelképesen szárnyra bocsátani három gépünket és ezzel kegyeskedjék Réptilo Akadémiánk repülőterét megnyitni. /MTI/