Napi Hírek, 1939. október/1

1939-10-11 [0451]

o- j/m/Vv /Jaroos beszédének 1. folytat-sa./ A mai magyarság csak erős egyedekből állhat és minden egved számára olyan biztonságérzetet, olyan anyagi és erkölcsi bázist kell teremteni, hogy minden talpalaftnyi magyar földet a magáénak érezzen, hogyha majd tovább kell mennünk a törtenelem utjain, erezze mindenki, hogy nemcsak a háromszínű zászló és az állam egyéb szimbóluma, hanem egy darab földecske, egv kis ház is áll a háta mögött. Igy lesz jövendőnk együtthatója az egységes, egészséges, erős magyar nemzet. Ezt kell munkálnunk és a magyar felelős kormány érnek a' munkának a jegyében halad és épiti tovább a jövendőt. r>eszéde további folyamán kitért arra is. hogy a régi értelemben vett politikai ellenzékiség lassan kivesz a köztudatból és a mult múzeumába kerül, mert a magyar államiságot csak együttes erővel lehet jól szolgálni. Ma nem az"a fontos, hogy ki hogyan szónokol vagy kritizál, a parlamentnek a nemzet tan&cskoze. termének kell lennie, ahol mindenki tudásának és értékének legjavát adja és a magvar munka szintetikus ereje kormányozza. Mi, felvidékiek, ebben ú szellemben kapcsolódtunk be az ezeréves haza parlamentáris életébe, és senki se gondolja, hogy ezt a népet a puszta materialista jelszavak elterelhetik, mert a kisebbségi eletet élt felvidéki nép százszázalékosan fel tud emelkedni a szintetikus magyar llamiság magaslatára» A felvidéki politikusok első itthoni kézfogása alkalmival erősön és kötelezően megfogadták, hogv a politikából csak elvi és főként népi kérdést, nem pedig taktikat csinálnak. - Az utóbbi időben - mondotta a továbbiak során - több város és nagyközség választott meg díszpolgárává. Mielőtt a diszpolg^rságot elfogadtam, mindig lelkiismeretvizsgálatot tartottam, hogy vaj jen aktiv politikus létemre elvállalhatom-e azt.^A lelkiismeretVI ZSgi-j lat alkalmival azután rájöttem arra, hogy személyemben nem az egyént, hanemha Felvidéket, a visszatért és erőteljesen feilődő magyar közösséget tisztelték meg ezek a diszpolgárságok, ' ennek a közösségi érzetnek hü kifejezői. A mai nacionalizmus korában az egyénnek el kell tűnnie, hogy helyet adjon a közösség nagy gondolatának. Önös célodra soha semmit sem szabad kisajátítanunk,'mindent át kell adnunk a magyar közösségnek. Ez az érzet indított arra, hog-?elfogadjam például Fekés és Kiskunhalas diszpolg-rs„gát. Ezekben a városokban rájöttem arra. hogy a Felvidék képviselőjét akarta személyemben a nagy magyar népközösség látni. Mohácsnál arra jöttem rá, -- hogy a nagy magyar tragédia városa a trianoni gyászból feltámadt Felvidéket akarta személyemben szimbolikusan magához ölelni. Mohács után talán jöhetett több száz keserű magyar esztendő, de Trianon után ki fogjuk erőszakolni, ha kell, a látszólag lehetetlent is ás ki fogjuk építeni az erős, öncélú, uj dunamedencei Magyarországot. Igy öleltek magukhoz sorra a többi városok éá igy fogott velem kezet a nagy magyar községek sora, az a falusi nép, amelynek tömege és h.toritó ereje nélkül hiába ültünk volna le a prágai, vagy pozsonyi tárgyaló • asztalhoz, mert hiányzott volna közülünk minden erO forrása, a nemzet. /Folyt.köv./