Napi Hírek, 1939. szeptember/2

1939-09-19 [0450]

Bo Ks/Ks Belgrád, szeptember 19./Hagyni Távirati Iroda/ , , Dr. Subasics Iván horvát bán ked'en re Tel Zágrábból Belgrádba érkezett, A miniszterelnökségen még a délelőtt folyamán értekezlet volt Cvetkavics, Macsek és Subasics között. , . . . Subasics Iván belgrádi útja a horvát bánság jogkörének kiterjesztésével áll összefüggésben.Emlékezetes, hegy egy szeptember 11.-en megjelent királyi rendelet lefektette a báni hatalom szervezetének alapjait. Most kerül majd sor a már meglévő keretnek megfelelő taráalommal való* megtöltésére. Subasics tárgyalásai során véglegesen,megállanitják majdj hogyan és mikor ruházzak át az önkormányzati jogokat a központi minisztériumokról a báni hatalomra, .i kormányhoz közelálló Politika azt hiszi, hogy erre még október elsejéig sor kerül. Jj jogátruházás rendeletek utján megy majd végbe, amelyekmegnozatalaraaa kormány a szkupstina összeüléséig felhatalmazást kapott. . . . - Macsek egyébként kedden délelőtt fogadta a belgrádi angol követet, azután a brazil követtel és a svájci ügyvivővel tanácskozott. Bl/Ri /Hitler beszéd IY. folytatása/ Egy bizonyos időben maga Anglia is megkísérelte, hegy ,közöttünk és Lengyelország között közvetlen ' : megbeszélést hozzon létre. En kész voltam erre, a lengyelé k azonban nem jöttekel. Kormányommal együtt két napra Berlinbe vonultam és vártam. Időközben uj javaslatot dolgoztam ki, amelyet a brit nagykövetnek az első nap kezdéten^mondatrólaondatra felolvastam. Külügyminiszterem még kiegészitő felvilágosításokat adott neki, Eljött a következő nap, de nem törtont semmi . > eltekintve a lengyel általános mozgósítástól, az ujabb terio rcselekményektől és a nemet birodalmi terület ellen irányuló támadástól. A népek életében sem szabad a türelmet mindig összetéveszteni a gyöngeséggel. Éveken át példátlan türelemmel néztem ezeket a folytatólagos kihívásokat és hogy sokszor mit szenvedtem e hosszú id" alatt, azt csak kevsen mérhetik fel, hiszen alig telt el egy hónap, néha egy hét , amikor nem jött valamiféle küldöttség hozzám ezekről a területekről, amely vázolta a németség helyzetének elviselhetetlen voltát és rimánkodott nekem, hogy végre már avatkozzam be. M Újra meg újra azt kértem tőlük, kíséreljek meg elvisslni. Etoről-évre így folytatódott ez. Ámde az egész ido alatt óva intettem a világot, hogy ennek egyszer már végei kell . hogy szaicndjon. Több hónapos várakozás és mindig ujabb ajánlatok után végre elhatároztam, hogy azon a nyelven szólok, amilyen nyelven a lengyelek azt hittek, h^gy beszélhetnek velünk. Még ebben a pillanatban is meg lehetett volna menteni a békét. A baráti Olaszország, a Duce közbelépett és közvetítő javaslatot tett. Franciaország ezzel egyetértett és én is kijelentettem, hogy hozzájárulok. Anglia azonban ezt a javaslatot is elutasította s azt hitte, hogy : " ehelyett elkülchet a német népnek egy kétórás ultimátumot egy lehetetlen követeléssel. Csakhogy az angolok most csalódtak valamiben: összetévesztették a mai német kormányzatot azzal azl.xxij^ju 1918 novemberi kormányzattal, amelyet ők tartottak ki és a mai német nemzetet az akkori elkápráztatott német néppel. A mai Kémetorazágnác már nem lehet ultimátumot szabni, j Német Birodalom nem hajlandó megengedni, hogy ilyen hangon beszeljenek vele. /Folyt. köV. / QrtSZÁGos LEVÉLTÁH