Napi Hírek, 1939. szeptember/2

1939-09-19 [0450]

I Vé/Zs /Hitler beszéd I. folytatása./ N - Ezt a békét azután Versaillesban nem szabad tárgyalásra terjesztették népünk elé, hanem paranccsal rákényszeritették. A béke atyai ebben a német nép végét láttak. Talán sokan az inség befejezését remélték ettől a békétől. Fedie csak uj zavarok kezdete volt. Tfcyben téved­tek az akkori háborús uszitók es a háború befejezői: ezzel a békevei egyet­len egy kérdést nem oldottak meg, ellenben uj problémák egész sorát idézték fel. Caak idő kérdése volt. mikor fog hozzá a német nemzet képviselete ahhoz, hogy az uj problémákat a maga részéről megoldja. A leglényegesebb kérdést akkor egyáltalában figyelmen ki vül hagyták, azt a tényt, hogy a népek mégis csak fennállanak. Es akár tetszik ez a tény ennek vagy annak a brit háborús uszítónak: ebben az élettérben,itt nyolcvankét millió német egyesült. Sz a nyolcvankét millió német élni akar és élni fog. Még ha nem is tetszik ezeknek az uszitóknak. - Németországot a vcrsaillosi békével a legsúlyosabb jog-* talanság érte. Ha ma egy másik.nép államférfia azt hiszi, hogy kijelentheti, hogy nincs bizalma nemet államférfiak és a német nép szavában, akkor csak nekünk, németeknek van jogunk azt mondani, hogy semmit nem bízunk olyanét ígéretedben, ajcfi? akkor a legünnepélyesebb ígéreteket nyomorúCfcúJ megszegték. Nem akarok most a világ igazságtalanságáról beszélni. A népek éleiében talán nem is a legrosszabb az igazságtalanság, hanem a dőreség, az ostobaság, amivel akkor olyan békét kenyszeritettek a világra, amely egyszerűen napirendre tér minden történelmi . gazdasági, népi és politikai adottság ' felett. Olyan rendezéseket hajtottak akkor végre, amelyek láttá­ra egyenesen kételkedni kell abban, hogy eszüknél voltak-e azok né férfiak, akikgezt elkövették. Ezek az emberek, akik semmit sem tudtak az életterek '* történelmi fejlődéséről, akiknek semmi gazdasági érzékük sem volt, garáz­dálkodtak akkor Európában, széttéptek államokat, szétvágtak tájékát, elnyom­tak népeket és elpusztítottak kultúrákat. Danzig ennek az akkori őrültség­nek lett áldozata és a lengyel állam ennek az oktalanságnak a terméke, A világ nem igen tudja, mennvit kellett Németországnak ezért a lengvel államért áldoznia. Csak azt az egyet kell itt kijelentenem: mindazok a területek, amelyeket akkor Lengyelországba bekebeleztek, kizárólag német tetterő, német szorgalom, német alkotó tevékenység javára inhatóí.-Kizárólag a német nép­nek'köszönhetik kulturális jelentőségüket. Népi szükségességgel okolták meg azt, hogy akkor elszakítottak egy tartományt a német birodalomtól, hogy más területeket juttattak az uj lengyel államnak. Később a szavazásokon mindenütt kitűnt, hogy senki sem vágvódott ebbe a lengyel államba. Ez a lengyel állam, amely számtalan német ezred véráldozataból jött létre, régi német települések rovására, mindenekelőtt minden józan értelem és gazdasági lehetőség rovására kiterjeszkedett. A legutóbbi husz esztendő során világo­san bebizonyosodott, hogy a lengyel, aki nem vetette meg alapját ennek a kultúrának, e-t nem is tudta fenntartani. Még ötven esztendő elegendő lett volna arra, hogy ezek a területek amelyeket a németek fáradalmakkal és szorgalommal kiragadt«Jka barbárságból, ismét visszaessek# a barbárságba. Lengyelországban már mindenütt meg is mutatkozott ez a kulturális pusztulás. Lengyelország maga nemzetisééi állam volt. Azt alkották meg benne, amit bünüi róttak lel a régi osztrák államnak. /Folyt.köv./

Next

/
Thumbnails
Contents