Napi Hírek, 1939. július/1
1939-07-02 [0445]
o- Na/Szt /Jaross ^nűor Beregszászon, I, folytatása/ Ezen kivül ott volt Huszt, Tiszaujlak, Nagyszőllös, Királyháza, MakkosJánosi képviselőinek igen nagy csoportja. A gyűlést fél tizenkét órakor dr. Polfthy István, az Egyesült Magyar Párt beregszászi körzeti elnöke nyitotta me e , akinek indítványára az egybegyűltek egyhangú lelkesedéssel elhatározták, hogy hódoló távirattal üdvözlik Horthy Miklós kormányzót, valamint Teleki Pál gróf miniszterelnököt, akiket az egybegyűlt tömeg percekig lelkesen ünnepe lt. Ezután Jaross Andor felvidéki miniszter emelkedett szólásra. Mindenekelőtt köszöntötte a beregszászi, tiszaháti magyarokat. Hónapokig vártam orré a találkozóra - mondotta. A sors, a történelmi esőmének ugy hozták magukkal, hogy ez a terület a visszacsatolás, ünnepélyes virágözönben uszó napjai után ujabb történelmi események előkészitő szinterévé váljék. A katonai munkálatok erről a vidékről indultak el északra és keletre, ugy hogy az volt a politikai kövotelmény, hogy pártpolitikai gyűlésekkel ne befolyásoljuk ezen a vidéken a hangulatot, Ez volt az egyedüli oka annak, hogy eddig Tiszaháton, a Kárpátalja magyarlakta területén politikai tevékenységet nem akartunk meginditani. Azóta ujabb hónapok teltek ál és azok a történelmi ösvények, amelyek novemberben késtek, márciusban megvalósulhattak és - északi határainkon, ezeken a helyeken kitűzhettük a magyar trikolort, Ugy éreztem, hogy meg kell kezdenünk most már a politilrAi munkát ezen, , a bécsi döntés alapján is magyar etnikai területen. /Ugyvan, helyeslés/ Ezen a meleg nyári napon, amikor már minden gazda kint van a szántóföldeken, vagy már élesíti az aratáshoz kaszáját, mindenki az aratás lázába ég. Mielőtt azonban a kaszát belevágná a gazda a buzatengerbe, szükség volt arra, hogy eljöjjek munkatársaimmal együtt és kezet szoritsak veletek, felemeljem a fejeteket és belenézzek tekintetetekbe. Mi, akik husz éven át mint becsületes magyarok egy frontban harcoltunk, nem engedjük meg most azt, hogy a már egyszer megkötött kévéket mások szétoldják és nem engedjük mogi, hogy jöjjenek a kalászszedők és a mi általunk nehéz munkával egybekötött, learatott gabonának a kalászait magukhoz kaparintsák. Átcsatolásunk ideje, óta állandóan azt hirdetjük, hogy aki szántoct, aki vetett, annak a joga az aratás is. /Lelkes taps és éljenzés/. A miniszter ezután igy folytatta beszédét: Mi megszoktuk husz éven át' , hogy egymást soha félre nem vezettük. A tényeket egymás előtt nem kendőztük, hiszen orre soha sem volt szükségünk. Mint a kormány tagja itt kijelentem azt, hogy ma a magyar kormánynak sincs erre szüksége. \ . , Ha mosc ezeknek a gondolatoknak világánál vizsgálni akarom azt, a mi nagy lelki felszabadulásunk szabadságának mámoros érzésén tul, a magyar életbe való beilleszkedésünk problémáját megoldottuk-e vájjon már maradéktalanul, vagy mondhatja-e ma bárki azt a magyar tömeg előtt, hogy . - -i * bevezettünk benneteket egy szabad hazr.ba és a szabad hazaoan most mái boldog élete van minden magyarnak? Még nem mondhatjuk - jelentette ki a miniszter. /Folyt. köv. /
