Napi Hírek, 1939. június/2

1939-06-17 [0444]

li/Vi /P r o d o m ol Ü t. szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Antal István dr. államtitkár előadását, amelyet Szegeden az Actio Catholica női táborának a Szent István jubiláris évet bezáró ünnepségén mondott. Koreset később e.dunk/. Dr. Antal István államtitkár azzal kezdte előadását, hogy a magyarságnak lényegében ma is ugyanazok a nagy sorskérdései,amelyek Szent István korában voltak: a nemzet európai elhelyezkedésének, illetve európei hivatása teljesítésének s a belső magyar élet ehhez igazodó politikát, társadalmi és gazdasági átépítésének, illetve újjászervezésének kérdései. Mindkét feladat mikénti megoldására Szent István eszméi és politikája örökérvényű útbaigazítást adnak a mai közéleti generációnak. Nemzetközi vonatkozásokban az ország ma csaknem ugyanolyan viszonyok között él, mint élt 900 évvel ezelőtt Szent István korában: Kőiét és fiíyugat határán, hatalmas idegen népi erők és imperializmusok ütköző pontjában mo is az a legnagyobb magyar probléma, miként leszünk képesek a mi saját véges erőinkkel fenntartani és kiépíteni a magyar állam függetlenségét s teljessé tenni a magyar nép történelmi egységét. Szent István ezt a kérdést csodálatos külpolitikai tisztánlátással oldotta meg/;Róma szellemi és erkölcsi hatalmához fordult nemzetközi elismertetésért, ezzel függetlenítette hazáját a keleti és nyugati hűbéri alávetéstől, de egyben a keresztény szellemiség ó« a nyugateurópai intézmények bevezetésével megóvta a nemzetközi elszigeteltségtől is az országot. A magyar hivatás ma is ugyanaz, mint Szent István korában volt: fenntartani a Kárpátmedence gazdasági, stratégiai és szellemi egységét az e medence határain jelentkező erők folytonos kiegyensúlyozásával, biztosítani a kapcsolatot kelet és flfyugat között, elismertetni Európával, hogy a magyar nemzet egysége, fügyetlensége, biztonsága európai érdek, a béke és a fejlődés érdeke - s ha ezt az egyseget, függetlenséget bárki is bárhonnan megbontani törekednék, ez veszedelembe sodorná nemcsak a középeurőpai országok biztonságát, de az egész európai egyensúlyt is. S nemzetközi misszi&ól folynak belső feladataink, amelyek lényegükben szintén ugyanazok, mint Szent István korában voltak: olyan állami, népi és társadalmi felépítést adni az országnak, amely az adott nemzetközi helyzetben a lehető legkisebb áldozatok árán a lefeotő legnagyobb erőt tudja kifejteni a nemzet elérendő európai céljainak megvalósítása érdekébon. Ez a programm Szent István korában is, ma is egyet jelent a nemzet belső átszervezésének, politikai, társadalmi, gazdasági megerősítésének programmjával, aminek napjainkban egyetlen módja von: az elkerülhetetlenül szükséges politikát, gazdasági és társadalmi reformok segítségével az elérhető maximumra fejleszteni a nemzet összes erkölcsi ós anyagi erőit. Szent István ezt a feladatot is nagyvonalúan oldotta meg: habozás nélkül ejtette el a korszerűtlenné vált eszméket, intézményekot, volt bátorsága uj eszmék és rendszerek befogadására, áö egyben a vele szembon felvonuló politikai ellenállás letörésére is. Nekünk, a mai közéleti generációnax, ép ily tisztán kell látnunk az előttünk álló célt, mint a rcndolkezésünicro álló loh>jt ősegeket. A nemzetközi helyzet napjainkban - s még,sajnos, hosszú, ideig - mindig olyan, hogy nom tudni, melyik órában válik szükségessé a nemzet összes belső erkölcsi és hatalmi: erőinek mogmozditása és az eseményükkel való szembofordítása. Evégből múlhatatlanul szükséges a nemzet életén keresztülvinni mindazokat a belső reformokat, amelyek egyrészt útját szegik a nemzet erkölcsi ós anyagi ^rői elsorvadásának, másrészt lehetővé teszik az erők tol.ies«5r.rrénrk r\ fel spinre hozását és megsokszorositását ./Folyt. köv ./