Napi Hírek, 1939. június/2
1939-06-18 [0444]
- Ma először beszélek visszacsatolt felvidéki földön s azért itt Udvardon. mert ezen a vidéken a legerősebben állta a helyét, a legerősebben tartott ki a magyarság. Ugy tudom, itt egyetlen egy ember sem akadt, aki magyarságát megtagadta volna. Hála Istennek, szerte a hazának ebben az északi részében sokan voltak, akik állták a helyüket és biztak, pedig nem tudhatták, hogy ilyen hamar megjön a felszabadulás érája. Mert hamarabb megjött, mintsem valaha hittük. Amikor Apponyi Albert gréf oldalán Parisba mentem, hogy tiltakozzunk a szégyenteljes béke ellen, amely nem is béka volt, hanem a szuronyok parancsa" egy kicsiny és megtorpant nemzettel szemben, én legalább 40 esztendőre bocsültem azt az idot, araikor újra rá.nkvirrad. Es ránkvirradt 19 esztendő íjulva./Eljenzés és taps./ Ahhoz, hogy ez igy történt, hozzájárult az is, hogy azok, akik itt megszállás alatt éltek, erős lélekkel kitartottak, hittek, biztak és magyarok maradtak. És talán nemcsak azért maradtak magyarok, mert hittek és biztak a felszabadulás érájában, mert hiszen mi magyarok tudunk hinni és dolgozni úgyis, ha nem magunkért, hanem a kés^ői unokákért dolgozunk és őrizzük meg ezt az országot. A török hódoltságP esztendeig tartott, mégis magyarok maradtunk, mégis ugyanitt maradtunk. Akkor is voltak országrészek, akkor talán éppe-n a Felvidék és éppen Erdély, az én szűkebb hazam, amelyek fenntartották a magyarság lelkét. Akkor az Alföld, a Dunántúl volt idegen kézen. Talpraállottunk akkor is és talpraálltunk most is,' elsősorban a magunk erejéből, a magunk bizodalmanak erejéből, mert lőhetnek az embernek barátai és segitői a világpolitikában, mégis azt, aki a maga erejét bele nem fekteti a küzdelembe, soha meg nem menti senki, ha pedig megmenti, akkor is csak ideig óráig menti meg. Most itt vagyunk, nogy az országot először megerősítsük, aztán fejlesszük és továbbépítsük. És dolgozunk tovább, ameddig élünk, hogy az országot gazdaggá, naggyá, erőssé, boldoggá tegyük. Megyünk a magunk utján nyugodtan, biztosan, ahogy szoktunk. Most újra fel vagyunk fegyverezve, van magyar hadseregünk, van magyar fiatalságunk, amely a hazát nemcsak védeni, nemcsak felépíteni, hanem szolgálni is kívánja mindenfele munkával, hogy az országot gazdaggá tegyük és minden embernek boldogulást, kenyeret és jólétet tudjunk teremteni, /Éljenzés és taps./ Abban a világversenyben, amiben élünk,nemcsak fegyverrel kell küzdenünk, hanem munkával is, S ezt is tudta mindig a magyar. Mi mindig meg tudtuk művelni a magunk földjét, tudtunk jó termest biztosítani és nagyon sokszor eláttuk vele Európa sok^országat. A mai világversenyben azonban a tengerentúli búzával és mindenféle egyéb áruval szebben különös ügyességgel, okossággal és szorgalommal kell dolgozni azon, hogy többet, jobbaí, szebbet tudjunk termelni ezen a nagyszerű földön, amelyet az TJr Isten ránkbizott, amelyet ezer év óta müvelünk, ápolunk és amelyből nem szakadhatunk ki soha. Ez az a munka, amit nekünk itt végezni kell. Akár a hivatalban végezzük, akár az országgyűlésen vagy ahogy mondani szokás, az ország élén állva, akár a földet^szántva otthon a magunk portáján dolgozunk, egy munkában osztozunk imindnyájan. Hiába dolgozik a szántévető,"ha nem állit az ország vezetésbe véréből való, ugyanazt a célt szolgáló, vele egyféleképen gondolkodó embert és hiába dolgozik az ország áán akárki, ha nem vele egyféleképen gondolkodó, véréből való magyarok szántják azt a földet. - Sok mindenféle viszontagságon mentünk már keresztül. Voltunk már kevesebben is mint most és mégis mindig újra megerősödtünk, megsokasodtunk. [ftcfee^ #eWfc> ./Folyt .köv . / ORSZÁGOS LEVÉLTÁR , K. szekció Bl/Sst Helyreigazítás: Az udvardi tudósítás /25. kiadás/ harmadik bekezdésének utolsó három sora helyesen a következő: "továbbá Jaross Vilmos főispán, báró Maj^pnyi József alispán, Cselányi Pál országgyűlési képviselő, Holota János, Turchányi Imre és Füssy Kálmán volt országgyűlési képviselők. /MTI/"
