Napi Hírek, 1939. június/1

1939-06-05 [0443]

YbsSs/Y Mexikó, június 5. /Havas/ Ujabb jelentések szerint a Zacatepeci mozgóképszínház hét perc alatt égett le. A 800 néző közül 60 meghalt. A halottak közül eddig csak 28-nak a személyazonosságát tudták megállapítani. Ezenkívül mintegy 150-en szenvedtek sérüléseket a mozgóképszínház közönségéből. Harminc ház is tüzet fogott és teljesen leégett. A tűzoltók és mentők csak megkésve érkeztek a szerencsétlenség színhelyére. A Zacatepec cu. korgyár őrsége nem volt hajlandó rásztvenni az oltási munkában arra való hivatkozással, hogy erre nem kaptak utasítást os hogy nincsenek tűzoltó szereik./MTI/ L Na/Y London , június 5. /Magyar Távirati Iroda/ A Somali cirkáló fedélzetén, amely Thetis buvárnaszád elsülyed "sének közelében horgonyzott, mult cjszaka hivatalos tanácskozás folyt le a szerencsétlenség körüiményeiroj. a tengernagyi hivatal, képviselőjének elnöklete alatt. A tanácskozáson, amely hajnali 3 óráig tartott resztvettek az összes érintett haditengerészeti parancsnokok, továbbá John Stone a Cammel laird cég képviselője és Oram kapitány, a buvárnaszád flotftillaparancsnoka aki a Thetisen volt a végzetes próbaút alkalmával és akinek sikerült elmenekülnie. A tengernagyi hivatal közlegényében az ügy kimerítő megvizsgálását igérte és Shakespeare haditengerészeti államtitkár nyilatkozatában kijelentette, hogy a vizsgálat ki fog terjedni az ügy összes vonatkozásaira. Birkenheadben, ahol az áldozatok hozzátartozóinak tulnyomórésze lakik, tegnap izgatott hangú népgyűlés sürgette a szerencsétlenség okainak fel derítését. Poland városi tanácsos, a város képviseletében tartott beszédében élesen támadta a tengernagyi hivatal elavult bürokratikus módszereit és azt állította, hogy a hajógyári alkalmazottak tudomássá szerint a mentési munkálatokat későn kezdték és elrontották.Bower konzervatív képviselő nyugalmazott tengerészkapitány, aki a világháborúban buvárnaszád-parancsnok volt. kijelentette, hogy a kisérő hajónak állandó összeköttetésben kellett volna.állnia a buvárnaszáddal és a hangjelzések mér a világháború ideién is kitűnően beváltak és több mérföldnyi sugarú állandó összeköttetést tettek lehetővé. Az egyéb bírálatok között, amelyek a sajtóban és a szakemberek nyilatkozataiban kifejezésre jutnak, a súlyosabb a következői: 1./A Duvárnaszád tul volt zsúfolva; a maximális személyzeten kivül nagyszámú szakértőt vitt magával végzetes útjára. 2./ A kockázatos probalemerülés alkalmával nem volt mentőhajó a helyszínén. 3./ Az egyik torpedókilökőeső nyilasán, amelyet elfelejtettek elzárni víz tódult a naszádba. 4./ A tengerfenekét az elég merész kísérlet helyén köztudomásúan hajóroncsok borítják. A sajtó szemrehányó hangon feszegeti továbbá, hogy a naszád fara hosszú ideig kiállt a vízből és ezalatt kísérletet kellet^ volna tenni a személyzet kiszabadítására, iovábbá, hogy feltűnő sokáig tartott, amíg a mentőhajók és raentőkészülékek a helyszínére érkeztek. Feldiri lést követel az a kérdés is, hogy miért menekültek oly kevesen a Davis mentőkészülékkel . Búvárok állítólag megállapították, hogy a naszád nem borult fel, mint ahogyan eleinte jelentették, hanem fenekén pihen és a-vészkijárat könnyen Hozzáférhető lett volna. /Folytatása következik/