Napi Hírek, 1939. június/1
1939-06-04 [0443]
W Ra/Ra/Vi K a s s e 1, június 4., /Kémet Távirati Iroda/ N A Aarlswioson Hitler kancellár a nemzeti szocialista bírod-Imi frontharcosszövetség tagjait kettős minőségbon üdvözölte: mint a nemzet vezére és a világháborúbóli bajtárs. Visszapillantást vetett a világháború kitörése óta elmúlt 25 évre, maid igy folytatta: Busz évvel ezelőtt egy szánalmas államvezetést rábírtak arra, hogy "ellenáll hatatlanénak mondott kényszer alatt aláiria a versaillesi okiratot, iün a jobb-belátás ellenére a versaillesi diktátumra irt ezt az \ aláírást ünnepélyesen töröltem. De ettől függetlenül is mindnyájan tudatában kell hogy legyünk egy dolognak: a háborúért való bűnösség' elválaszthatatlanul össze van kötve a háborús cél kitűzésével. Pusztán a háború kedvéért egy nép és egy kormányzat sem visel háborút, Csak züllött lelkű zsidó literatusok agyában születhetik az a gondolat, hogy valaki háborút csak a vérontás kedvéért visel. Döntő b©lt azonban, hogy a német kormánynak nemcsak . . 1914 előtt nem volt háborús célja, hanem még a háború közben sem tudott észszerű vagy pontosan megjelölt háborús célt maga elé tűzni. A versaillesi békeszerződés ezzel szemben megmutatta, melyek voltak az akkori angol és francia bekeritőpolitikusok valódi céljai, nevezetesen a német gyaraatok elrablása, a német kereskedelem megsemmisítése, a német kereskedelmi hajóhad és ezzel a német lét- és élet-alapok elpusztítása, minden német politikai hatalmi állás megsemmisítése. Tehát annak idején ugyanaz volt a célkitűzésük, mint a mai brit és francia bekeritőpolitiku soknak. Akkor, sajnos, voltak aaberek Németországban, akik azt hitték, nem kell hitelt adni az angol újságok és politikusok szélsőséges bejjelentéseinek a német gyarmatok szükségszerű'elvétel érői és a német kereskedelem megsemmisítéséről. A világháború és a versaillesi békediktátum másra tanította a német nemzetet. Az tehát, amit régebben látszólag felelőtlen újságírók gyűlöletük szüleményeként hirdettek, mégis csak a brit bekerítő politika célja volt 1914 előtt. Jó arra emlékeznünk, hogy az akkori német államvezetés teljesen céltalanul és sajnos, tehetetlenül állt szemben ellenségeinknek ezekkel a későbbi versaillesi diktátum által megerősített szándékaival. Igy történhetett meg, hogy nemcsak német háborús cél nem volt, hanem hiányoztak a hatékony védekezést célzó szükséges háborús előkészületek is. Ha mindamellett a világháború számunkra büszke emlékek forrása, ennek magyarázata kizárólag az akkibri, belső értékére nézve oly egyedülálló véderő!'. .* amelyet az ellenfél számbelileg ugyan sokszorosan méghaladott, értékben azonban soha el nem ért. Az erre a nagy időre való visszapillantás és a reá való emlékezés /m indnváiánkban egy meggyőződést és egy elhatározást kell /nek/ megerősítenie: 1./ azt a meggyőződést, hogy a német nép csak a legnagyobb büszkeséggel tekinthet vissza múltjára és különösen a világháború eveire. Én visszaemlékezve a négyéves háborúra, amelyben nekem is szerencsém volt résivenni, csak arra latok okot, hogy erősen bizzam német népemben és mint katona saját személyemben is. Ezek az évek engem legbelsőmben ép oly békeakaróvá tesznek, ha a háború borzalmaira gondolok, mint eltökéltté jogaink védelmére, mert meg vagyok győződve a német katona • értékéről. Fenyegetések, bárhonnan jöjjenek is. ránk nem gyakorolnak hatást. '2./ Nekem és mindnyájunknak ebből az időből arra az elhatározásra kell jutnunk, hogy birodalmunk érdekeit ne hagyjuk védtelenül és könnyelműen figyelmen kivul, mint az 1914 előtt történt*. Ha már a brit bekerítő politika ugyanaz maradt, mint a háború előtt, akkor legalább igen alaposan megváltozott a német védekezési politika.-Bethman-Hollweg szelleme a német állomvezetésben ma már nem érvénye sült .Gondoskodtam arról, hpgy mindenki, akinek,bármely vonatkozásbon valami dolga van-az államvezetés körűi, csakis százszázalékos férfi és katona 1 ehessen./"Pnlvt.köv. / _
