Napi Hírek, 1939. május/1

1939-05-14 [0441]

o Vv/Vv /Csáky gróf külügyminiszter soproni beszédének 2. folytatása/ Tagadhatatlan, hogy ezzel bizonyos időt vesztettünk a népek versenyében és háromszoros erőfeszítésre volt szükség, hogy az iramban, amely az uj—kor eszméinek megvalósítására megindult, elérjük a béklyók nélkül induló nemzeteket. Hiszen építeni csak azután lehetett, miután a nemzeti leltárt megcsináltuk és láttuk, hogy milyen hiányokat kell pótolni. - Technikai eszközeinket, mint például összeomlott pénzrendszerünket is csak súlyos küzdelem és áldozatok árán tudtuk rendbehozni, de rendbehoztuk. Nehezen ébredt fel merevségéből iparunk és mezőgazdaságunk, de felébredt, sőt fejlődött. Összeszorított fogakkal szívósan tett kísérletet ez a nemzet, hogy népében és vagyonában beállott hiányokat pótolja, sőt az értékes emberfajtát és megélhetésének eszközeit gyarapítsa. - Történt ez mind olyan időszakban, amikor egész külpoli- tikánk abban merült ki, hogy védelmeznünk kellett azt a keveset,, amelyet a múltból nekünk meghagytak. Mert, kedves Barátaim, sokan már nem fognak visszaemlékezni, vagy talán nem is tudtak soha róla, hogy keserves harcot kellett éveken át vivni azért, hogy a Trianon után megmaradt magyar föld sérthetetlenségét megóvjuk,hogy fenntartsuk azt a magyarságot, amelyet tőlünk elszakítottak. Jogi kötelékekkel ugyan alátámasztották a mindenféle igéretek^elb aziránt, hogy a külföldre ssakadt magyar nemzetiségek fennmaradjanak és fejlődhetnek, de mindez csak papi- . ron maradt. A tény az, irtóháboru volt bent és kint, mindennel szemben, ami magyar volt és maradt. Nem tudom, hogy az amúgy is irtózatosan nagy belső küzdelem ama kérdés felett, aláírjuk-e vagy ne a békeszerződést, az aláírás mellett dőlt volna-e el akkor, ha előre tudjuk, hogy az elszakított magyarok védelme csak elv marad, egy szent jogigény a magyar közösség kincstárában. /Folvt.köv*/