Napi Hírek, 1939. május/1

1939-05-13 [0441]

Y Lf/kf/Vv London, május 13. A Reuter Irodának az Empress of Australia fedélzetén utazó tudósít dia azt irja, hogy az angol királyi pár hajója a tengeren uralkodó sürü köd következtében kedd előtt nem érkezhetik meg Ouebecbe. /MTI/ Pp Bs/Vv | e w Y o r k , május 13. /Lengyel Távirati Iroda./ „ Hopkins, az Egyesült i.llamok kereskedelemügyi minisztere ebédet adott az Amerikában tartózkodó Roman lengyel kereskedelem- és iparügyi miniszter tiszteletére./MTI/ W Zw/Zs Berlin, május 13. /Német Távirati Iroda/ N A Deutsche Diplomatisch-Politisohe Korrespondenz az angoltörök egyezménnyel foglalkozva rámutat arra, hogy Törökország a világháború befejezése után Kemal Atatürknek, lángeszű ujjáápitőjenek vezetésével következetesen az volt a célja, hogy távoltartsa magát idegen hatalmak rendszereitől és viszályaitól. Atatürk halála óta azontan ugy látszilc arra a felfogásra jutottak, hogy Törökországnak már nem fontos, hogy a semlegesség alapelvéhez ragaszkodjék. Anglia az uj egyezménnyel most uj kerUlőuton elérte régi célját, amelyet még a világháborúban sem tudott magvalósi tani. mert bar sikerült szétdarabolnia a török birodalmat, a török: felszabadi tó háború és a lausannei békekötés után ismét elveszthette uralmát a tengerszorosok felett. Ugy láts-d.k, hogy török részrők egyelőre még óvatosan kezelik a Balkán irányában megállapítandó kötelezettségeket, amelyeket Anglia kivánsága érteiméven kellene Törökországnak elvállalnia. Bizonyos mértékben nyilván tartanak attól, hogy a Német Birodalommal kerülnek összetűzésbe. Ugy látszik, eközben elfelejtik, amit mindenkinek tudnia kell, hogy már Földközi-tengeri összetűzés esetén is - amelyben mindkét fél nyíltan be nem vallott, de nyilvánvaló véleménye szerint Olaszország állana az egyik oldalon - Olaszország oldalán Németország is ott van. Befejezésül a következőket irja a Deutsche Diplomatisch Politische Korrespondenz: Törökország mindmáig olyan helyzetnek örvendhetett, amelyben valamennyi régi és uj barátja megbecsülésének és bizalmának részese volt s ezt a megbecsülést és bizalmat bármikor megszilárdíthatta. Biztonsága állítólagos veszélyzetetésének ürügye alatt elhatározta, hogy elhagyja azt a biztos talajt és olyan útra tér, amely nem használ sem magának, sem az általános békének és kényszerítő módón ellenségeskedésekre vezethet. Törökország ahelyett, hogy a Délkeleteurópával fennálí eddigi egészséges szolidaritására gondolna, amely termesztés érdekeinek jobb felismerése révén semmi esetre sem kivan résztvenni a tengelyhatalmak ellen irányuló ellenséges rendszerekben, ugy látszik, hogy a legjobb uton van. hogy hídfőként szerepeljen a Délkeleteurópa ellen irányuló idegen támadó és uralkodásra törő kívánságok rdekében. Ezzel olyan feszültségekbe kapcsolódik bele, amelyeknek fokozásáért magának is vállalnia kell a felelősséget. /MTI/