Napi Hírek, 1939. április/1

1939-04-02 [0439]

. . . Aty. kiadás. 1939. április 2. >/J?óra^perc Bf Ku/Bs/Pj/ • • Y 3zf/3zf/Ln Montelimar , április 2. /Havas/ A temetői ünnepségek befejeztével Lebrun és kis ere te a tömeg üdvözlése közben a városházára hajtatott. Itt az elnök rövid beszédben válaszolt a polgármester üdvözlésére, majd megtekintette a Loubet emlékmúzeumot. Títána kiséretevel együtt a Mare Desmarais-térre ment, ahol az emlékmüvet felállították. Lebrun elnök beszédében hódolattal emlékezett meg Loubet volt köztársasági elnök emlékéről. Emlékeztetett arra, hogy Loubet olyan egyenesen és olyan éleslátással vezette a köztársaságot, amit a történelem nem fog elfelejteni. Méltatta az elhunyt elnöknek azt a törekvését, amellyel a haza erkölcsi és anyagi fejlődését szolgálta. Bár el volt telve a béke-' vágytól, igyekeze tt Franciaországnak* nemzetközi tekintélyét visszaszerezni az 1871-iki balsiker után és olyan szövetségi rendszerbe kapcsolta bele, amely az országot kiemelte elszigeteltségéből. Az előkelőségek ezután Loubet sírjánál tisztelegtek az elnök domborműves siremléke előtt. Ezután a városházán díszebéd volt az elnök tiszteletére. A diszebéden több felszólalás hangzott el. Daladier miniszterelnök felszólalásában Loubet elnök emlékének hódolt ."Loubet - mondotta - a legmagasabb méltóságban is gyakorolta azt a szerénységet, ami a demokráciának is az alapja. 0 mindig szolgája volt annak a tisztségnek, amellyel megbizták. Tisztségeit a lovagiasság és az emberi jóság varázsával vonta be." Daladier ezután emlékeztetett arra, hogy Loubet elnök vonta szorosabbra a francia-orosz szövetséget és ő volt az^'entente cordiale" értelmi szerzője, Han óhajtott vágyunk - mondotta neki VII. Edwárd király 1903 szeptembereben -, hogy együtt haladjunk a civilizáció es a béke utján. Daladier e<:-zel kapcsolatban megjegyezte, hogy ez a mondat "semmit sem vemtett jelentőségéből és értékéből". Az angol király csak legutóbb mondotta Lubrun elnöknek, hogy "Franciaország és Anglia, a hajdani két ellenség, ma barát es szövetséges". Daladier Loubet elnök érdemeit fejtegetve ezeket mondót ta: -"Azok P férfiak, akik lelkiismeretesen teljesitették kötelességüket, minket is vira indítanak, hogy saját feladatiakat mindenkor elvégezzük. Ok világosan megmutatják nekünk, melyik a kalandos es melyik az észszerű ut s ez utóbbin kivül nincs más mód a haza vezetésére. Jellem- és vormérsékletbeli különbségek lehetnek köztünk, de bizonyos magas állásokban, bizonyos magasrangu helyeken vannak dolgok, amelyeknek feltétlenül eleget kell tennünk és kötelességek, amelyeket mindenképpen teljesitenünk kell, Franciaországnak szerencséje, hogy minden időben akadtak olyan nagy férfi a i, akik előrelátják és megvalósítottak mindazt, amit az ország biztonsága: i és nagysága tőlük megkövetelt. Loubet elnök ezek között a nagy francia férfiak között foglalta el méltó helyét. Daladier beszéde végén még a következőket mondotta: - Emelem poharamat Lebrun elnökre /a jelenlevők e szavaknál helyükről felállva lelkesen ünnepelték a köztársasági elnököt/. Emelem poharamat annak a republikánusnak a tiszteletére, aki eletének semmiféle körülményei között nem hagyta abba a köztársaságért és a demokráciáért folytatott harcot. Pohárköszöntőmnek kívánságaihoz csatlakozik minden egyes francia és csatlakoznak mindazok, akik a hatarainkon tul nem vesztik el Franciaországba vetett reménységüket és tekintetüket Franciaország felé fordítják, mert tudják, hogy Franciaország az 5 hazájuk, bármilyen legyen is a fajuk, Franciaország a bekét akarja.