Napi Hírek, 1939. április/1

1939-04-13 [0439]

/Csáky külügyminiszter expozéjának III. folytatása/ Vi/Vi L magyar külpolitika irányitó tényezői kezdettől fogva fölismerték, hogy az egyezségokmánynak s az annak értelmezése tekintetében kialakult genfi gyakorlatnak sarkalatos tévedése a békeszerződések által terűmtett helyzetnek erőszakos eszközökkel való* megmerevítésére irányuló törekvés. Ennek a törekvésnek volt ugyanis a folyamánya az, hogy ugy az ogyozségok-iány végleges megszövegezése során, mint később a gyakorlatban teljesen háttérbe . • szorultak az egyezségokmánynak azok a rendelkezései, amelyek a status quo potrifikálása helyett a tagállamok békés evolúciójának lehetőségét lettek volna hivatva minden téren biztositani. Ennek a felfogásnak már 1929-ben klasszikus fogalmazásban adott kifejezést gróf ápponyi xilbert a népszövetség X, közgyűlésén, látnoki erővel jövendölve meg azokat a következményeket, amelyek be fognak állani akkor, ha a népszövetség továbbra is ragaszkodik addig követett politikájához "Vannak helyzetek, mondotta iipponyi gróf, amelyek az idők változásával megszűnnek igazságosak lenni; vannak olyanok is, amelyek sohasem voltak azok. Ha a nemzetek szövetsége ezeket a helyzeteket örökre fenn akarná tartani, természeti törvényekkel kerülne ellentétbe. Ekként nemcsak hogy nem szolgálná többet a békének és igazságnak magasztos céljait, melyeket zászlójára tűzött, hanem annak a veszélynek tenné ki magát, hogy el fogják söpörni azok a természeti erők, amelyek ellenállhatatlanul tTi haladnak előre fejlődésük megszabott utján". Mikor Olaszországgal szemben alkalmazott szankciók csődje után a népszövetség 1936 évi rendkivüli közgyűlésén először merült fel az egyezségokmány reformjának gondolata, nem uj nyomdokokon haladt, tehát Magyarország képviselője, amidőn a közgyűlésen elhangzott felszólalásában a tervezett reform legfőbb feladataként azt jelölte meg, hogy a paktumnak a status o_uok fenntartását megtorló eszközökkel biztositani akaró rendel ~ /folyt.köv./