Napi Hírek, 1939. március/1
1939-03-01 [0437]
0 Vi/Vi Teleki Pál gróf miniszterelnök a Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam mai megnyitásán a következő beszédet mondta: /A beszéd beillesztendő mai 25. kiadásunk megfelelő helyére/ - Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A közigazgatási Továbbképző Tanfolyamot megnyitom. Köszönöm a belügyminiszter urnák, hogy alkalmat adott nekem rövid felszólalásomra. Ez a tanfolyam és ez a munka, amely itt folyik, folytatása egy évek óta megindított munkának. Az állam gépezete annyira gazdagodik, hogy aki foglalkozik vele, annak szükséges erről a gazdagádásról folyton tudomást szereznie, ezt a gazdagodást állandóan átéreznie.és ezzel önmagát is gazdagitania, mert hiszen elvégre mindegyikünk azon a helyen, ahol áll, nem más - s ez a közigazgatás embereire leginkább vonatkozik - mint a maga személyében, önmagában foglalata az egész munkának, az egész feladatnak. A most kezdődő tanfolyam programmjának különös érdekességet és jelentőséget ad ? hogy a belügyminiszter ur azt legfőképen szociális kérdéseknek kkvánja szentelni. A szocia'lis kérdéseknek és a szocia'lis irányzatnak, amint én azt értem - s azt szeretném, ha mindenki igy értené - hogy a közigazgatási tisztviselőknek az emberhez való közelebbjutását szolgálja. Azt, hogy ne ügyeket intézzünk, hanem emberekkel foglalkozzunk. Azt, hogy na sablonok ^zerint oseletedjünk, hanem az emberi élet változatossága szerint bábunk ki vei-kivel. Minél gazdagabb lesz az állami apparátusnak feladaatköre, minél gazdagabb lesz a közigazgatási feladatok tartalma, annál komplexebb lesz minden ügy, annál inkább tekintetbe kell venni minden egyes intézkedésnél minden ügyes életCkörülményét, egyéni, sajátos emberi és családi helyzetét, annak az embernek, akivel foglalkozunk. Nincs két egyforma eset a világon. Vannak hasonló esetek, magam is szereztem idevonatkozó tapasztalatot abban a hivatalban, amelyben talán a legtöbbet taaultan az életben, a hadigondozó hivatal elnökeként. Talán azért a legtöbbet, mert olyan hivatal volt az, ahol legközelebb kerültem az emberekhez s a belügyminiszter urnák be is jelentettem, készséggel lé >ok az előadók sorába magara is, hogy ismertessem azt a tevékenységet, amelyet ez a hivatal kifejtett. Láttam azt ott is, de láttam azóta is, hogy természetesen vannak hasonló esetek a gyakorlott ember egy-egy eset elintézésénél számtalan tapasztalatból meríthet, amelyet más, egyéni esetek elintézésénél szerzett. De világos az is, hogy a sok hasonló egyéni eset között kivételes esetek is előfordulnak s nagyon számosan annál egyenlőbbek lesznek, minél nehezebb az emberek megélhetése, minél súlyosabb körülmények között élünk, mert ugyanakkor fájdalmasabbá válnak a körülmények. Minél egyénibbé válnak ezek az esetek, annál inkább szükséges, hogy a közigazgatás az egyes egyéneknek sajátosságaiban külöjri-külön elmélyedjen, azokat tökéletesen átértse és átérezze. Cpoéftf