Napi Hírek, 1939. február/2
1939-02-25 [0436]
o Ln Gróf Teleki^Pál miniszterelnök rádióbeszéde: Rádión beszélek, Mégis szeretném ugy elképzelni ezt, mintha mindnyájan a Rákos mezején volnánk, az országot épitve, erositve, az egész nemzet, azok. akiknek szava van' az ország ügyeinek intézésében közvetlenül/ és azok, akik velük együtt az ország testét alkotják, csaáádjuk és mindnyá|an,. a nemzet minden fiához. Bizonyára sokan azok közül, akik most hallf atnak, olvasták beszédeim, amelyekkel a törvényhozás két házában bemutatóztam, amelyekben elmondottam politikai pro grammomat, elmondottam azt, hpgy amikor, mint a keresztény nemzeti eszme öreg szolgája erre a helyre állok, ugyanazt a programmot, ugyanazt az irányt kivánom szolgálni és tovább épiteni, amelyet közvetlen elcaöm, illetve elődeim szolgáltak. Mégis, ha mindezt sokan olvasták is és tudják is, hogy a tárgyalás alatt lévő törvény java sLa tokát fenntartom s ugyanúgy kivánom megval ősi tani és tudják azt is, hogy mik a távolabbi célkitűzéseim: elsősorban a nemzetnek a nagy feladatokra való megerősitése, nevelése, mégis szükségesnek, illőnek tartom, hogy a nemzet minden fiához és lányához szóljak egynehány barátság-s és komoly szót, ezekben a nemzetre oly nehéz időkben ós magamra nézve o^y felelősségteljes pillanatokban. Sok személyes ismerőshöz szólok, városokban, falvakban, tanyákon, régi fegyver és bajtársakhoz, az élet mindenfé^ küzdelmeiben és különösen a keresztény, nemzeti Magyarországért vivott harisokban, öreg és fiatal munkatársakhoz az ezért a Magyarországért vivott munkában. Még többekhez szólok, akikhez nem füz u yan személyes ismeretség, de hiszem: ugyanaz az érzés a hazáért. Barátságosan akarok hozzájuk szólani, amint az szivemből fakad és meg akarok nekik mondani azt, hogy ugy érzem, hogy mindaz, amit tábortüzeken magyar fiukkal együtt énekeltünk, amit egyetemi ifjak, a cserkészetből kinőtt magyar férfiak, magyar leventék mondottak nekem a magyar ifjúság hazafiúi és egyéni gondjairól, amit ifjak és öregek közöse vagy külön tanácskozásain együtt, gondoltunk ki es vitattunk meg, amit azokban a sokféle foglalkozá soL an, amelyekben a jogásztól ós a magyaróvári gazdásztól kezdve a szolgabirjn, az egyetemi tanársegéden, a képviselőn,,a főiskolai és egyetemi fanáron keresztül a különböző miniszterségekig, azután mint a legkülönbözőbb társadalmi, tudományos egyesületekés társaskörök tagja, mint a magyar közigazgatás sokféle ágazatának tagja, vezetője, ezen'ágazatok tisztviselői karának munkatársa láttam, tanultam és megszívleltem, amit földrajzi helyzetünkből, törpnelelinkből, ney'eJvUnknek kincseiből tanultam, szóval mindazt, amit mint magyar magyar lelkektől kaptam, azt kell ma mind lelkemben összefogni és negvalósitani törekedni. /Folyt, köv./ |H
