Napi Hírek, 1939. február/2
1939-02-16 [0436]
o- Bl/L §A mezőgazdasági termelőeszközök ármérséklése. Ismeretes, hogy dr. Laky Dezső műegyetemi tanár, az Árelemzés Országos Kormánybiztosa, az év eleje óta tárgyalásokat folytat a magyar nehézipar képviselőivel avégből, hogy a mezőgazdasági üzemek és különösen a kisebb üzemek számára szükséges termelőeszközök ára leszállittassék. Ezek a tárgyalások most véglegesen befejeződtek és mód van a nyilvánosságot tájékoztatni azokról az eredményekről, amelyeket az ár kormánybiztos ebben az akcióban elért. Éjieket az eredményeket általába*! három nagyobb csoportba lehet sorolni. Az első csoportba tartoznak a/ a szekér tengelyek, b/ a mezőgazdasági villák, gereblyék, ásók, lapátok és kapák, c/ a balták, fejszék, kalapácsok, molnár- és kőmegmankáló szerszámok, amelyeknek ára az árkormánybiztos tárgyalásainak eredménye képen február 15.-étől kezdve lineárisan husz százalékkal csökkent. A húszszázalékos árcsökkentés biztosítása annyiban volt komplikált feladat, mert e cikkek gyártásában nagy kapacitással dolgozó vállalatok, valamint kisebb^ sőt egészen kicsi, például a felvidéki ipar szempontjából mégis jelentősen nehezebb körülménye k között dolgozó ipartelep termeivényeinek egységes árleszállítását kellett létrehozni. Ennek acélnak elérése osak ugy sikerülhetett, hogy egyfelől a cikkek gyártásában vezető szerepet játszó vállalatok kötelezettséget vállaltakarra, hogy nemcsupán a maguk részéről hajtják végre a húszszázalékos árcsökkentést, haiem a kevésbfe kedvező termelési feltételek mellett dolgozó üzemeknek olyan támogatást is nyuitsnak, anelynek következtében ezek a vállalatok is elbir ják az árleszállítás terhet. Érdekes volt a helyzet a mezőgazdasági léncáruk esetében, minthogy ezeknek termelésében főképen olyan vállalatok vesznek részt, amelyek a vas-alapanyagot vasmüvektől vásárolják. A mezőgazdasági láncáruk-árát az árkormánybiztos általánosságban tiz százalékkal csökkentette, ennek következtében a gazdaközönség a GöMinger-láncokat, a villamoshegesztésü tartó láncokat, az istrángláncokat, a k(trékkötőláncokat, a szekéroldal-összekötőláncqkat, a négykarikás zabiákat február derekától kezdve szintén ti zfezáza lékkai olcsóbban vásárolja. A nagyközönséget érdekelni fogja az az elgondolás, gunelynek alapján ezt az eredményt az árkormámybiztos megvalósította. A vasalapanyagot gyártó és feldolgozó gyáraknak az árusító gyár a láncok gyártásához szükséges vasanyagot huszTszáza lékka 1 számlázza olcsóbban s bár ilyenmődon meg - figyelemmel a \nunkabdrre és egyób költségekre nem lett volna lehetséges a tízszázalékos árengedmény, a láncárukat gyártó vállalatok is szívesen mutatkoztak hajlandóknak a mezőgazdaság érdekébe n áldozatok ^meghozatalára, y A lópatkó árát az árkormánybiztos ötezáza lékka 1 csökkentette. Ezidőszerint azért nem látszott keresztülvihetőnek nagyobb árengedmény, mert e cikk árának nagyobb százalékos csökkentése mellett á lópatkó ára a gyártáshoz felhasznált alapanyag színvonalára csökkent volna, másrészt azért, mert a patkolás dijában olyan csekély részt tesz ki a lópatkó költsége, hogy az esetleges tiz-vagy húszszázalékos csökkenésnek is legfeljebb a falusi patkó ló kovács ok látták volna hasznát, nempedig a mezőgazdasági lakosság* Külön kell megemlékezni arról az ötszázalékos engedményről, amelyet a fogatos ekék,a boronák,tehát a fontos mezőgazdasági kirebb gépek árában biztosított az árkormánybiztos, jórészt szintén oly módon,hogy ezeknek a gépeknek gyártáséhoz szükséges vas-alapanyagok árát leszállította a vállalatok egymásközötti belső forgalmában. . } ./Eoly t. köv./
