Napi Hírek, 1939. február/2

1939-02-18 [0436]

Gu/Yi /írnróüy búcsúztatása. I, folytatás/ • Ennek a kilenc hónapnak a munkáját mindenkor nagy olvi szempontok, a nagy magyar közösség magasztos eszméi vezérelték és sohasem kicsinyes személyi avagy hatalmi érdekűk és épen ennek tulajdonitható az, hogy ezekben a történelmi időkbon Nagymóltóságoó munkája a nemzet legszélesebb rétegeiben oly elismerésre talált s annyi reményt és bizakodást öntött a keresztény nacionalista társadalom és a falu népének sorsiba egyaránt. Most, amikor Na gymél tó sápodtól buosuzunk, ezt abban a tudatoan és reményben tesszük, hogy attól az irányzattól, amelyet Nagyméltóságod ebben az épületben kifejtett munkásságával képviselt és kijelölt, nem koll majd elbúcsúzni soha. bizonyosak vagyunk afelől is, hogy Nagyméltó Ságodat bármily helyre állitsa is a sors keze, ugyanolyan áldozatos munkával, hivő lélekkel ós fanatizmussal fogja ezeket a célkitűzéseket és ezeket keresztül hazáját szolgálni. Legyen meggyőződve arról, hogy mi mindannyian meleg szeretettel fogunk lélekben Na^yméltóságod mögött állani, ugyanugy

r mint ahagy ott áll ma Nagyméltóságoő mögött az ország egész nacionalista társadalma egy nagy egységben. Isten áldja Nagyméltóságodat és vezérelje tov.-'bb áldozatos magyar munkásságában. Dn Az államtitkárnak éljenzéssel fogadott szavaira vitás Imrédy Béla a következő beszéddel válaszolt: - Az államtitkár ur beszédében visszapillantást vetett annak a kilenc hónapnak történetére, amelyet együtt dolgozva töltöttünk el. . önként kinálkozik a megállapitás, hogy feleithetétlen emléket hagytak lelkünkben ezek a hónapok, de most, amikor mondom, több ez szólásmódnál. Tény és való. hogy ennél a kilenc hónapnál nehezebb, súlyosabb, sorsdöntőbb időszaka meg alig volt a magyar élatnek, hiszen olyan külpolitikai események zajlottak le, olyan szociális ás belpolitikai feszitőerök dolgoztak és ütköztek meg egymással, amelyek a megoldások megtalálását,a nemzet hajójának vezetését különösen felelősségteljessé és nehézzé tették. - Ha visszatekintek e kilenc hónap történetére, nem szégyenkezem miatta. Ha talán nem is értem el mindent, ami magyar embereknek a szivében van, mégis ugy érzem: nem végeztem hiábavaló munkát,- S ha talán vannak, akik ugy érzik, hogy a nemzet lelkét valami nagy meghasonlás tépi, azt hiszem, tévednek. Mert e nemzet lelkében épen egy nagy egység van kialakulóban, amely harcokon s küzdelmeken, eszmék tisztázásán keresztül szü1 ethetik csak meg, de ez az egység kialakulóban van ós a legrövidebb időn belül már itt is lesz. Azt hiszem, hogy ebben az irányban tettem egyet-mást. Vállaltam a harcot, amely szükséges az eszmék tisztázásához s ha a harcban sebet kaptam, - büszke vagyok rea. - Sokan talán azt hiszik, hogy én most félreállok, visszavonulok pihenésre. Nagyon tévednek. Akármilyen helyre állit is a Sors, mindig teljes erővel es odaadással fogok küzdeni ugyanazokért az eszmekert, amelyekért,, idáig küzdöttem. Nem vagyok az. aki elkedvetlenedik, aki félreálló Érzem a kötelességet a érzem a felelősséget, amely minden magyar ember vállára nehezedik; ami a szivében, lelkében el, amit az Úristen adott neki, azt tovább kell adnia a nemzetnek. /Éljenzés/ /Folyt, köv./