Napi Hírek, 1939. február/1

1939-02-05 [0435]

o L/L /Székesfehérvári tudósitás 5. folytatás./ Tehát a termelés irányítására is bizonyos fokig szükségünk van, arra, ho gy azt termeljünk, amire magunknak itthon szükségünk vam, vagy amit jól el tudunk adni más portékáért a külföldnek. A termelési politika tehát beletartozik a föld népének boldogulását előmozditó tevékenységbe, de beletartozik az ér tékesitéji politika is. Aki figyeli a jó néhány esztendeje folyó értékesítési politikát|áthatja. hogy minden törekvésünk arra irányul, hogy a gazaa illő árat Kapjon terményeiért. Az a buzaárpolitika, amelyet követtünk, áldozatokkal jár, de ezeket az áldozatokat meg kellett hoznunk azért, hogy a gazda számithasson tisztességes árra, biztonságra és az árak állandóságára s ne legyen kitéve a spekuláció játékainak. Az értékesítési politikához .' ~ tartozik az is, hogy megfelelő kereskedelmi szervezetről gondoskodjunk s ezért nagyon helyes minden olyan törekvés a gazdatársadalom kebelén belül, amely ezt a kérdést a gazdáknál önmaguknál akarja megfogni, a gazdák saját tevékenységéből, összeállásából akarja megteremteni azokat a szervezeteket, amelyek révén a gazda okosan, helyesén, olcsón tudja beszerezni a szükséges portékát és jól, kellő időben tudjon eladni. A szövetkezeti hálózatra kell tehát nagy súlyt vetnünk - s emellett a. keresztény kereskedelem kiépitésére is. /Hosszantartó lelkes taps ás éljenzés./ - S itt néhány szót kell szólnom a kereskedelemről.i.AiA Ne álltassuk magunkat;: a kereskedelem nem volt nagyon népszerű a magyar berkekben. Ha az ember külföldön járt - elég sokszor megfordulhattam más országokban - láthatta, hogy nemzeti szempontból milyen értékes kereskedői réteggel lehet találkozni, különösen a nyugati állam okban. Ez a kereskedőréteg meg volt nálunk is régente, de valahogyan elfeledkeztünk arról, hogy kereskedni is kell es ezt a tevékenységet, amely talán sok kockázattal, fejtöréssel is jár - mert a kereskedelem nem olyan egyszerű tevékenység, nem kell azt képzelni, pusztán abból áll, nogy clősón veszek, rácsapok néhány százalékot s drágábban továbbadom, hanem sckkal bonyolultabb ténykedése az életnek - nem volt kedvünk folytatni, ríógi magyar kereskedőcsaládok gyermekei otthagyták az üzletet, beálltak hivatalnoknak, elvetették az önálló élet gondját és a fix havi/ fizetésre helyeztek a súlyt. Ez a magyar középosztály egyik legnagyobb betegsége s amikor ebben a régi. polgári városban beszélek erről á kérebsrol, nyugodtan tehetem ezt, mert az én őseim között is y:lt kereskedő - én sajnos, nem vagyok az. /Lelkes taps és éljenzés./Derültség./ A régi, polgári városnak most már én is polgára vagyok s családi hagy*. Sányolc réven a kereskedelemhez is vannak kapcsolataim, tehát nem kivülről jövő kritika, hanem belülről jövő önbirálat az, amit mondok: a magyar középosztálynak vissza kell térnie a pulthoz, /ügy van! Helyeslése/ /Pcly t.köv./