Napi Hírek, 1939. február/1

1939-02-05 [0435]

o-Gu Zw/Ho Székesfehérvár, február 5. /Magyar TÁviiati Iroda/ Vitéz Imiédy Béla miniszteielnök a Székesfehérvárott _2w JLáiosi közgyűlésen mondott beszédében /j8ö§jyjieil^^ meleg szavlíkKál^lM sáéit. valamint a főispán a polgármester üdvözlőszavaiéit, majd a következőképpen folytatta beszését: — Amit adni tudok és amivel érzem, hogy visszhangot találtam Székesfehérvárott is: az a lélek, a lelkület , amellyel szolgálni kivánom az országot,az akarás, nogy ennek az országnak a sorsát jobbra forditsam es hogy minden tehetségemet, amit az Úristen a szivembe és az elmémbe ültetett en*?ek az országnak a szolgálatára szenteljem. Gyailó'skvagyunk valamennyien és az eredmény talán sok^i saor nem éri el azt a vágyax és kivánságot, amelyet magunkban táplálunk; jólesik tehát tudni azt, nogy,vannak emberek, akik eltekintenek a tul-' zott kritikától, megéizik a jo

S

zándékot, méltányolni tudják azokat a kisebb nagyobb eredményeket, amelyeket el lehet érni és r'ennek a m éltánylasnaka kifejezésére juttatásával'egyben erőt és támaszt nyújtanak annak, aki felelős helyen működik. Ezekről a falakról valóban történelem beszél hozzánk és nem tudom eléggé méltányolni azt, hogy a város polgársága éppen a közgyűlési terem falain örökitette meg a varos történelmének legkiemelkedőbb eseményeit, ezzel mintegy példázva azt, hogy a polgári élet folyamatában a vá» s sorsának formálásában a*hagyományokon' a multán kivánja felépiteni a jövendő szebb épületét. Azt olvasom, * a falakról, hogy Székesfehérvár 1001-ben kapta a polgárjogot, polgársága tehát majdnem ezer éve élvezi ezeket a jogokat. Engem természetesen .büszkeséggel tölt el ?z, hogy a legrégibb magyar város itélt méltónak aiia, ^°gy polgárai sorába iktasson. /Éljenzés és lelkes taps. / Ez a megbecsülés nemcsak e vaushoz füz engem, hanem éppen a varos ősi volta miatt ujabb kapocs is, amely engem a múlthoz kőt. Különösen örülök annak, hogy ma erről'megemlékezhetem, amikor annyian féltik tőlem á magyar hagyományokat, amikor küzdelmet folytatok egy megújhodáséit, de' olyan küzdelmet, amely állandóan visszafelé is tekint és ügyel aiiö, hogy ne vesszen a folytonosság fonala. Szükség van ene a kapcsolatra és ennek &. kinyilvánítására a mai időkben, amikoi egyfelől látunk irányzatokat, amelyek a töitónelem folytonosságának jelentőségét alá becsülve, mintegy légüres térben akarnak uj államot alkotni, mások pedig talán éppen a fejlődés törvényét félreismerve meg akaíják'állitani az idők folyamat. Ezekben a nehéz időkben ió az, ha a hagyomány,amelyet ebben az'oiszágban talán ez a váios képvisel a legősibb és a'legméltóbb módon,találkozik azzal, aki a megujnod-ls eszméiét hiidgti, mert ez a találkozás példát mutat es tanúságot tesz amellett, hog$á magyar nemzet életében az ujitás és a haladás sohasem volt ellentétes a múlt megbecsülésével,a hagyományok tiszteletével./ N

a

gy taps és éljenzés' Ennek a váiosnak egész elete ezt a találkozási tárja elénk. Hiszen akkor, amikor ezeiéves műit szól itt,hozzánk a falakról, látjuk azt is, hogy ez a város -.."micsoda haladást tett az utolsó esztendőkben. Emlékszem aira ; az időié, amikoi a váiost még bizonyos faluá külbo' jellemezte és most itt áll ikifejlődve, megszépülve, haladva a múltnak kincseit feltárva, uj létesítményeivel megújulva, felfrissülve, mint Magyaioiszág egyik legszebb városa. Ez mutatja, hogy ennek a váiosnak a polgáisága tud dolgozni, előrelátóan teivezni, ezeket a,teiyeket valóin is tudja váltani, de közben a múltról sem feledkezik .

ei soha. /Folyt. köv. /