Napi Hírek, 1939. február/1

1939-02-03 [0435]

I Na/ Lt London, február 3. /Magyar Távirati Iroda/ Lord Halifax klilügyminiszler ííullban tartott beszédében hosszasan ismertette Anglia .fegyverkezésének eddigi eredményeit, hangoztatva^ hogy keservesen csalódnék, oki azt hinné, hogy Anglia nem tudna háborúban védekezni. Chamberlain nem ringatózik illúziókban./ nem becsüli alá a nemzetközi helyzetben rejlő veszedelmeket, de éppen az a főérdeme, hogy nem adta fel az igazi békéért vivott küzdelmet. Ellentéteink egyetlen országgal sem voltak a közelmúltban oly élesek, mint Olaszországgal - úgymond Halifax. Mindazonáltal az uralkodó benyomás/O-k amelyet Rómából magunkkal hoztunk, a szivélycsség volt, amellyel Mussolini és az olasz kormány bennünket fogadott, a teljesen önkéntes lelkesedés, amellyel a nép Chamberlaint mindenütt üdvözölte és Mussolini ama kijelentése, hogy Olaszország politikája a békepolitika . fetJ*« Hangoztatta Mussolini, hogy meg van elégedve az angololasz egyezménnyel, amelyben mindkét fel a Földközi tengeri jelenlegi állapot tiszteletbentartását igérte és hangoztatta, hogy a spanyol viszály befejeztével kivon minden olasz katojpfii támogatást és nem kér Spanyolországtól semminő területi engedményt. A spanyol viszály Anglia és Franciaország létérdekeit fenyegető vészedélmeket rejteget és ezért a legnagyobb fontosságot tulajdoniak. Mussolini biztositékainak. Az Olaszország es Franciaország közti nehézségek akasztják Angliát s amig ez az állapot tart. addig nem enyhülhet a nemzetközi feszültség azon a területen, ahol életbevágó angol érdekek vannak közvetlenül érintve. Az angol népybármily békeszerető is, semmiféle áldozattól nem riad vissza, ha a nemzet létérdekei forognak kockán, mert tudja, hogy vannak dolgok, amelyek nélkül nem érdemes élni, mert a nemzet életéhez nemcsak anyagi javak szükségesek, hanem a függetlenség és szabadság biztositasa is. A mostani^forradalmi időkben talán olyan doleok történnek máshol, amelyek bántják az angol erkölcsi érzéket, He annak, akinek része van az ország külpolitikájának irányításában, nem szabad elfelejtenie, hosy minden erőfeszítésének az a célja, hogy ellenálljon a bekebontó erőknek. Bizonyára minden nemzet belátja, hogy az igazságon, jogon és méltányosságon alapuló béke minden nemzet nagv és maradandó érdeke. Hitler kijelentette, hogy a német nemzetnek élnie kell, „ az>pz vagy exportál, v~.gy meghal. Éz áll Angliára is. Azonban téves a.Z az állítás, mintha az lett volna a háború célja, hogy kizárja Németországot a világkereskeüeLmből. A háború előtt Németország volt Anglia lesjobb vevője, a két ország kereskedelme együtt virágzott és hanyatlott. Példátlanul szoros kereskedelmi és oénzűgyi társviszony fűzte őket egymáshoz. Miért nk^rtuk volna akkor, vagy'akarnók most Németországot a világkereskedeLmből kizárni? Anglia sohasem volt a kizáró jellegű verseny hive. A kereskedelmet a fegyverkezésekre pazarolt toké és munka, a bizalom hiánya és a háborútól való félelem öli meg. Hitler hosszú békét jósolt. A legbuzgóbban remélefr, hogy jóslata teljesül. Ha a vilcig biztos lehet a békében, a kereskedelem fellendül és a gazdagsági fejlődés messze túlszárnyalja az előző századok ereaménveit. Be amig a világ fegyveres tábor marad, addig fennállanak a jelenlegi nehézségek. Csak a biztositott és fenntartott béke lehet egyedüli alapja a nemzeti talpraállásnak és a létszinvomal emelésének. Barmikor készek vagyunk más nemzetekkel együttdolgozni a közös boldfulásértj ha mások hajlandók velünk vállvetve küzdeni minden nép szabadságáért. Nem kivánjuk akadályozni a kereskedelem természetes fejlesztését, amely mások közvetlen hasznára válik és igy ezzel az összességnek is használ. fej ^Folyt.köv.V