Napi Hírek, 1939. január/2
1939-01-23 [0434]
a lakosság sürü, tömött sorokban állott végig a Munkácsy Mihály-utcán, a nemzetiszínű zászlóktel borított Ung-hidon es a korzón, ahol ember—ber hátán tolongott, hogy lássa Magyarország miniszterelnökét, akit aj egész város lelkes készülődéssel várt. ; mióta elterjedt érkeze sé ne k hire. Leszi vett a meleg ünneplésbe na város ruszin lakossága is , n ruszin feteteingesek csapata a pályaudvar mellett állott fel zászlóval és többször hallatszott a "Da zsívct"! /Pljen!/ kiáltás is. A pályaudvarról a gépkocsisor a Bomonya-uti határhoz hajtatott, ahol kőbarnkádok je lzik a magyar és a cseh demar'- ációs voJaalat, Megmutatta a város vezetősége a mxini szt e lel nőknek a szobra nci-útnál huzodó határvonalat is, ahol egyes názak még magyar, mások pedig cseh területre esnek. Ö határbejárás után az uj városnegyedben, az úgynevezett Galagóban, tett látogatást vitéz Imrédy Bela minis ztere Inök, majd a volt kormányzósági palotát tekintette meg, amely előtt a Horthy Miklós-téren percek alatt hatalmas tömeg gyűlt egybe és felej thetetlaiül meleg, páratlanul lelkes, spontán ünneplésben részesítette őt. Amikor a miniszterelnök a palota erkélyére lépett, hogy onnan áttekintse a várost, percekig tartó ütemes "Éljen Imrédy!" kiáltassál fogadta a tömeg, majd Korláth Endre főispán intett, hogy szólni kivan. a főispán közvetlen meleg szavakká 1 juttatta kifejezésre Ungvár város lakosságának boldogságát, hogy láthatja annak a kormánynak fejét, amely teljes sikerre 1 vitte diadalra a magyarság ügyét és felszabadította a hazatért Felvidéket. Megemlékezett a lakosságnak a miniszterelnök személye iránti ragaszkoda'sáxol, a felszabadult Ungvár népének magyarságáról ós hazaszeretetéről. Korláth Endre beszéde után ismét elemi erővel tört ki a tömegből a lelkesedés & a miniszterelnök alig tudta beszédét megkezdeni. - Első szavam a köszöne t szava - mondotta messzehangzóan a miniszterelnök - azért a lelkes fogadtatásért és meleg üdvözlésért,ame lyben engem és munkatársaimat részesítettetek. Szere tettei f cgodta tok, de szeretettel jöttünk is. Szükségét éreztük annak, hogy e sokat szenvedett népnek szemébe nézzünk, megköszönjük neki husz esztendő kitartását, hűségét és megmondjuk, hogy az anyaország nemcsak szeretettel várt vissza benne+ r ket. hanem segiteni-akarássál is. Ungvárnak, Ungmegyének, ennek az egész ... r?_ ak keleti Felvidéknek nége tudta, ho^y szegénye s az édesanya otthona, ahova visszakívánkozott./Ugy van! Ugy van!/ Ungvár népe nagyon jól tudta, hogy sokat szenvedett országhoz tér vissza, amelyet husz esztendővel ezelőtt megcsonjLto tt ak. De nem i s anyagi javakért kívánkozott vissza, hanem^azért. Bért a szive,a lelte magyar /0gy van!/ s mert össze akart forrni azzal a csonka magyarsággal, smely húszéves szenvedés közepette fenJ-artotta a magyar államiság eszméjét. AnfLkor végigtekintek ezen a lelkes tömegen, megerősödöm hitemben, mert látom, hogy} a nép - bármily sokáig tartott is szenvedése nem vesztette el hitet és tudott remélni. A remény pedig, ha nem temetjük el, meghozza a feltámadást. Látom aszemetekből, hogy él bennetek is épugy mint bennünk, az akarás; ha ezt a mi akarásunkat egyesi tjük, tudom, meglesz a boldog, szebb Magyarország.' IAÍL. / 1 /íolyt. köv./
