Napi Hírek, 1939. január/1

1939-01-15 [0433]

o- Má/Wa Innkác s, január 15, A véres vizkeresztnapi események után alig egy héttel Munkács lakossága ismét megmozdult. Ezúttal nem a oseh betörők páncélkocsijai és gépregywsrei ellen állt ki, hanem hogy tiltakozzék a gálád orvtámadás ellen, A tiltakozó nagygyűlés a városi mozgófénykéé szinház zsúfolásig megtelt helyiségében lolyt le, ahol mintegy 1.300 ember szorongott, magyar ok j ruszinok, németek, a város és a környező falvak lakosságának népe. A tömegnek csak egy kis töredéke juthatott be a cseh bombáktól megrongált mozgófénykép színházba. Ezrek és ezrek az udvarra és a főtérre szorultak ki. ahova hangszórókon közvetítették a nagyteremben elhangzott beszédeket. A tiltakozó nagygyűlésen, amely délelőtt 3/4 11 órakor kezdődött, a magyar nemzeti szövetség Majoros István igazgatóval, a magyar revíziós liga pedig Fali Endre igazgatóval képviseltette magát. A nemzeti színekkel és a kormányzó arckepével díszített emelvényen a vendégek és a helyi hatóságok képviselői foglaltak helyet. A páratlanul impozáns tiltakozó nagygyűlés' a magyar Hiszekegy eléneklésével kezdődött. Ezután B.Vozáry Aladár, Munkács város országgyűlési képviselője szólalt fel. megemlékezve a Vízkereszt napján történt cseh orvtámadásról, emelkedett hangon jelentette ki: Belekiáltjuk a nagyvilágba, hogy nem tűrjük a galádságot és ha ez mégegyszer megismétlődnék, saját erőnkből, honvédségünk ereiével Vereokeig visszük a magyar nemzeti lobogót. /A szavalokórus ütemesen kiáltja: Megtorlást! Megtorlást! Vereckeig előre!/ Példátlanul áll az európai nemzetek és államok történetében - folytatta Vozáry képviselő az a gálád és hitvány orvtámadás, amellyel bennünket, ezt a várost és környékét a csehek január 6.-án megtámadták, tudva azt, hogy a magyar kormány tiszteletban tartva a nemzetközi megállapodásokat, nem tart itt nagyobb fegyveres készültséget és nem készül támadásra. A gyávasághoz és futáshoz szokott csehek ezt a becsületes álláspontot akarták kihasználni, amikor megtámadták Oroszvéget és Munkácsot, /Elégtételt, elégtételt! Zúgja a tömeg/ Arra számítottak, hogy majd egy hazugsággal ismét beosaphatják a világot. De tévedtek, A támadás megtörtént, de vele járt a csehek csúfos kudarca, mert néhány honvéd, önkéntes, nemzetőr, határbiztositó és rendőr, egy maroknyi csapat kiverte és megfutamította a páncélkocsíkkal, golyószórókkal támadó, többszörös tulerőben^lévő cseh katonákat,/Nagy taps/ Munkács megmutatta, hogy magyar város és soha többé nem akar bitorlók kezébe kerülni, /A tömeg ütemesen kiáltja: Nem.nem, soha!/ A január 6,-i magyar hősiességet az egész világ megcsodálta, Nekünk azonban ez a nap véráldozatot is jelentett, mert hosi halottaink voltak^Jvozáry képviselő kérésére a nagygyűlés felállással és egypercnyi néma gyásszal hódolta hősök szent emlékének, - Munkács városának immár vastag könyvet kitevő történelmében - folytatta Vozáry képviselő - a november 2,-a és 10.-e közötti idő uj fejezetet jelent. Ám alig kezdtük meg az uj ós szabad életet, történelmünk lapjára január 6,-an máris gyászkeret került. A gyászkeretben azonban a dicsőség és a hősiesség is megvan örökítve. Vozáry képviselő ezután megemlítette, hogy a kétnapig Munkácson tárgyalt vegyesbizottság cseh tagjai mindenféle ürüggyel es kifogással próbálták magyarázni a történteket, de a magyar területen elfogott cseh páncélgépkocsit kimagyarázni, letagadni nem lehet.