Napi Hírek, 1939. január/1
1939-01-01 [0433]
'I Km/Km/Wa Róma, január 1./Havas/ 1 Francois-Poncet római francia nagykövet újév napján beszédet intézett a francia kolóniához. A nagykövet bevezetőben megemlékezett átokról az eseményekről, amelyek 1938-ban felkavarták Európát, majd emlékezetbe idézte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a francia nép tett a talpraállás érdekében., - Nem volnék őszinte - mondotta a nagykövet - ha azt mondanám^ hogy a válság korszaka immár lezárult. Számos akadályt kell még leküzdenünk; a láthatárt még mindig sötét felhők boritják. A nagykövet ezután emlékeztetett azokra a reményekre, amelyeket a müncheni értekezlet keltett, majd igy folytatta: - A müncheni értekezlet azt sugalmazza, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a két tengelyt, anélkül, hogy figyelemmel lennénk a kormányzati különbségekre, hogy hidat verjünk a két tengely fölé, hogy a francia-hémet\ióviszony kialakulását kiegészítsük a francia-olasz kapcsolatok megjavitásával, hogy kiépitsük Nyugat-Európa békéjét, amely a keleti békének is'"feJ^tétele, valamint megállitsuk a fegyverkezés iraáát és a megbékélés légkörében lehetővé tegyük a pénz megszilárdítását; úgyszintén, hogy felelevenítsük a nemzetközi kereskedelmi szokásokat; a szolgálatok; és navak kicserélését, mert csak ezek vezetnek az egészséges és biztos jóléthez. így értelmezzük mi azt, amit müncheni szellemnek neveznek, - Ez a szellem vezette a köztársasági kormányt, amikor kitüntetett bizalmával és utasításokkal látott el. Ez a szellem vezet és fog vezetni minden törekvésemben. Őszintén nagyrabecsülöm a mai Olaszország nagy alkotásait. Kivánom és remélem, hasznosan hozzájárulhatok ahhoz, hogy sikeresen oldhassuk meg a nehézségeket és megszüntessük azokat a viszályokat, amelyek Franciaországot Olaszországtól elválasztják és helyreállíthassuk az összhangzatos együttműködést. A nagykövet ezután kijelentette, hogy nem szándékozik abbahagyni sállalt feladatát, majd igy folytatta: ^.^mp^ / - Ki ne tudná azt, hogy hiábavaló gyengeségimkre^ Franciaország meg fogja védeni örökölt tulajdonát, továbbá szellemi és anyagi örökségét, amelvet előző nemzedékek munkája \ és fáradozása hagyott reá. Ezt a legbékésebben, de ugyanakkor lógna tározó ttabban mondom. Minden népnek meg van a maga^vcrmérséklete és erkölcse. A francia hazafiasság csendes, sőt mondhatnám majdnem szemérmes. Ebből azonban nem szabad arra is követkéz tetni^ hogy lankadt. Ez a hazaszeretet valójában minden idegszálunkat átitatja és lelkünk legmélyén rejlik. A mindennapi életben ez a hazaszeretet rejtett marad és nem kerül napfényre; azonban ha veszély közeleg, ha tűzhelyünket, határainkat vagy becsületünket fenyegetik egyetlen elhatározott lendülettel kör ki,'Igy történt szeptemberben is, amikor az ország fegyvérbehivta gyermekeit. Mindnyájan ott voltak^ egy sem hiányzott' közülük. És igy történnék holnap is, ha ugyanaz a jel nivja majd őket./MTI/