Napi Hírek, 1938. december/1

1938-12-05 [0431]

Gu/Sz „A Magyar Távirati Iroda jelenti: Budapest székesfőváros vitézei Z hétfőd este a Gellért-szálló nagy fürdőcsarnokában tartották szokásos M£M2&Bffixm ünnepségüket a kormányzó Őfőméltósága névnapja alkatmából. A nemzetiszínű zászlókkal és örökzölddel diszitett csarnokban. ' csaknem teljes számban jelentek meg a Vitézi Raid' budapesti tagjai. Ott voltak: Jyitéz Hellebronth Antal ny.tüzérségi tábornok, a Vitézek Főkapitányának helyettese, vitéz Hátz Jenő volt honvédelmi miniszter, ny.gyalogsági tábornok, vitéz Bánó Kálmán ny.altábornagy, vitéz Szinay Béla ny.altábornagy, vitéz Igmády-Hegyessy Géza, vitéz Magasházy László és vitéz Lipcsey Márton tábornokok mint a Vitézi Rend törzskapitányaíT] vitéz Imrédy Béla minis zterelnök, vitéz Bartha Károly tábprszernagy, honvédelmi miniszter, vitéz Sónyi Hugó gyalogsági tábornok, -a honvédség főparancsnoka és sok más előkelőség. i 3 Vitézi $ond vezetősége részéről H^tíPeu Amikor vitéz'Imre&y Bela miniszterelnök, az ünnepség. ' disszónoka megérkezett, az egybegyűltek lelkes tapssal és élje nzéssel fogadták. . Vitéz Nemessányi Zoltán ny. ezredes budapesti vitézi széktartó megnyitó és üdvözlőszavai után vitéz &evavíszeghy Sándor, a Nemzeti Szinház örökös tagja imát mondott a kormányzó ur Öfőméltóságáért, maja a vitézek lelkes tapsa közben vitéz Imrédy Béla miniszterelnök ment fel az emelvényre ós *j • a következő beszédet mondotta: — Vitézek! Mindan. esztendőben egybegyűltök, hogy Miklde-nap előestéjén köszöntsétek a rend alapitóját és főkapitányét: Főméitóságu vitéz nagybányai Horthy Miklós urat, Magyarország kormányzóját ./Lelkes éljenzés és taps./ Engem ért most az a megtiszteltetés , hogy a vitézek érzelmeinek kifejezést adjak, hogy feltárjam sziveteket, hogy olébeöntsema hűség, ragaszkodás, tisztelet és hódolat és mindenekfelett a fiúi szeretetnek kincseit, amelyek az ilyen ünnepi alkalmakkor előkivánkoznak a máskor oly szemérmesen tartózkodó magyar lélekből. Velünk együtt ünnepel nemcsak e Vitézi Bőid minden 1*§gja, akik nincsenek itt jelen, hanem együtt ünnepel az egész nemzet, az a miJ^ónyi magyar is, akik először ülik meg hazai földen a mai ünnepet, senkiknek vitéz fiait lélekben máris itt látjuk, máris itt érezzük közöttünk. /Éljenzés és taps!/ - Tizennyolc esztendeje, hogy a Vitézi ítendet a mi Főméltóságu Kormányzónk életre hivta. Tizennyolc óv egy nemzet életében nem nagy idő és mégis ugy érezzük valamennyien, hogy ez\a tizennyolc esztendő esemény ékkel változásokkal annyira terhes volt, hogy szinte évszázadnak is számithat. - "Tempóra mutantur et nos mutamur in illis." Változnak az idők és mi változunk az időben - tartja az ősrégi bölcs mondás és talán soha nem volt oly igaz/mint ma. Nagyot fordult a'világ a világháborút követő egy-két esztendőnek súlyos történelmi botlásai óta-. A győzők diadalmámorából nem a megértésnek, néma békés ópitésnek: szelleme született meg, hanem a gyanakvó, bosszúálló kapzsiságé, am&w a megnemszolgált diadaltól elszéditve azt hitte, hogy ~ népek, nemzetek eleven erejét gúzsba lehet kötni, örök időkre arra le&et kárhoztatni, hogy a pi^jjzta létnek örülve magasabbra ne törjön, - Az igazság lánm azonban nem aludt ki a hamu és salak alatt, hanem itt is, ott is előtört ;és ftost, hogy két nagy férfi vezetése alatt két hatalmas nemzet összefogott, fennen kezd lobogni. /Folyt .köv/