Napi Hírek, 1938. november/2

1938-11-21 [0430]

/Jaross Hódmezővásárhelyen. I. foly tatás/ Szemünk állandóan nyitva volt, aggódó szeretettel néztünk át mindig a trianoni határon. 3 amikor 1919 egyik ilyen november napián fehér lovon belovagolt Budapestre Horthy Miklós kormányzó /Percekig tárté lelkes taos es éljenzés/, akkor minket, felvidéki magyarokat,is megérintett a megújuló magyar erööntudatnak a szel*. Azt mondottuk, most már minden akadály közepette érdemes lesz dolgoznunk, mert kiformálódik egy uj Ma­gyarország, amely ha kicsi is s egyelőre még gyenge, mégis magában rej­ti a jövő nagyságának minden feltetelét. Kisebbségi sorsbakényszerültünk s ál etünk uj kereteiben sok kérdésben másként, talán tisztábban láttunk, láttuk, mi a magyar tennivaló s örömmel láttuk, hegy a csonka haza társadalma a forradalmak mélységéből lassan kiemelkedett, megindult a szociális fejlődés és megalakult egy uj magyar hadsereg. /Lelkes éljen­zés és taps/ De láttuk azt is, hogy a trianoni bilincsek súlyosan nehezed­nek rá a csonka ország magyarságára s ebből azt a tanulságot meri tettük, hogy mi, felvidéki magyarok, megváltásunkat nem várhattuk kizárólag a trianoni magyaroktól. Ereztük azt. hogy megváltásunkat több erő együttha­tása tudja esek eredményezni. Emlékezetünk visszaszállt a magyar múltba s felrémlett előttünk a mohi puszta, Mohács, Kismaítény és Világos. Ezek a nagy nemzeti katasztrófák arra intettek bennünket, hogy az egyenetlen­kedés, a hatalomért való tülekedés nem lehet programmja a trianoni magyar­nak s hogy a magyarságnak ki kell termelnie magából azt a szellemet, amely alkalmassá teszi uj honfoglalásra. - Mi, felvidéki magyarok, elhatároztuk, hogy megteremt­j ük a felvidéki magyarok egységes szervezetét. Ma itt Hódmezővásárhely kö­zönsége előtt ép ugy bejelenthetem, mint ahogyan bejelentettem a komáromi hidfőnél vitéz Imrédy Bela miniszterelnöknek, akikor a magyar kormány elő­ször lépte at a trianoni határt: A Kárpátok alatt, a Csallóköz nyugati sarkától egészen Nagy sző llösig, egységbe kovácsolt magyar front áll. Ez az egységbe kovácsolt magyar front rendelkezésére áll a trianoni ország magyarságának, mert tudjuk és érezzük, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra, /Percekig tartó taps és lelkes el&enzés/ Nekünk, elszegénye­dett, kifosztott, szegény felvidéki magyarosnak, szükségünk van magyar testvéreink támogatásara. A felvidéki magyarság ma nem all kapitalisták­ból, egyforma, kispolgárokból és proletárokból áll. De ebben a magyarság­ban nem úgynevezett kispolgári mentalitás és proletár öntudat lakozik, hanem nemzetet épiteni akaró, egységes nemzeti lélek él. - A felvidéki magyarság megtanulta azt, hogy bün az osztályharc, a belső egyenetlenkedés, a pártok harca. Ez a magyarság el­lene van minden szét tagozódásnak, akar világnézeti, akár párt- vagy osz­tályalapon áll az. S amikor a felvidéki magyarság a maga erőit bele akar­ja önteni a trianoni Magyarország • - - erőkohóiába, ezt azzal a céllal teszi, hogy megteremtsük .az egységes szellemű, keresztény elveken nyűgvó,nemzeti Magyarországot • /Lelkes taps és éljenzés/Nagyon jól tud­juk," hogy a trianoni Magyarország különféle politikai partjaiban a legde­rekabb emberek ülnek s vezetőik mind át vannak hatva a felelősségtudattél. Valamennyien tulajdonképen egy célért harcolnak s még sincs meg az egység $ q politikai nyugalom. Ml, felvidéki magyarok, ugy érezzük, hogy bizonyos mértékig feladatunknak szánta a sors azt, hogy a mi példánk nyomán testvé­ri kézfogásra biriunk rá minden magyart. A veszélyek mindig összeterelik a nyájat s kérdeml vájjon olyan nyugodt-e az a légkör, amelyben a magyar­ság a Kárpátok medencéiében él, hogy világnézeti, pártpolitikai és osz­+-!<r T ,pi lentéteket engedhessünk meg magunknak? /Folyt, köv./

Next

/
Thumbnails
Contents