Napi Hírek, 1938. november/2
1938-11-16 [0430]
H o- Bl/Vv L Magyar Távirati Iroda jelenti: L földmivalásügy i minisztérium tisztviselői kara szerdán délben búcsúzott el távozó miniszterétől, Sttranycűrszky Sándortól, akitől az egybegyűlt tisztviselői kar él4n Péchy Tibor államtitkár vett bucsut, - Nagyméltóságod váratlan távozása - mondta egyebek között elsősorban a minisztérium tisztviselői karának jelent súlyos veszteséget, mert Nagyméltóságodban olyan minisztert veszitünk el, aki a tisztviselői kart szeretetébe fogadta," munkásságát elismerte és elismerésének nyilvánításával sem fukarkodott. De tárgyi okai is vannak annak, amiért Nagyméltóságod távozását az ország egész gazdasági élete szempontjából veszteségnek tartjuk. Nagyméltóságod mint gyakorlati gazda alaposan ismerte a mezőgazdasági élet minden ügyét_baját és nagy "jóakarattal igyekezett a gazda segítségére sietni, éleslátása, tiszta Ítélőképessége pedig megkön~nyitette a napról-napra felmerülő problémák megoldását. Miniszterségének túlságosan rövid tartama nem nyújtott alkalmat arra, hogy a mezőgazdaság minden problémáját felölelő/ átfogó intézkedéseket tudott volna életbe léptetni^ de mégis sok olyan intézkedés és törvényjavaslat fűződik Nagyméltóságod nevéhez,^ amelynek maradandó értékéből semmit sem von le az a körülmény, hogy végrehajtásuk majd Nagyméltóságod utódjának gondja lesz. - i^em feladatom kutatni azokat az okokat - mondta ezután— i amelyek Naggaméltóságodat arra késztették, hogy a miniszteri székből távozzék. Ezeket az okokat ebben az egy szóban tudnám összefoglalni: a politika. A politika szeszélyes fordulatai azonban kiszámíthatatlanok, és éppen az r ' kelt lelkünkben reménységet és ébreszt szivünkben féltveőrzött gondolatot, amelynek legjobban ugy tudok kifejezést adni, ha azt mondom Nagyméltóságodnak, hogy nem ugv,bucsuzunk személyétől, hogy "Isten vele!", hanem ugy, hogy: "A viszontlátná!'". Péchy Tibor államtitkár búcsúszavaira , amelyeket a tisztviselői kar nagy tapssal fogadott, Sztranyavszky Sándor hosszabb beszédben válaszolt. Egyebek között ezeket mondta: - Ott kezdem szavaimat, ahol az államtitkár ur az ő számomra olyan kedves, értékes és feledhetetlen szavait befejezte, A politika szeszélyéről tett ő emlitést, a politika szeszélyes útjairól, amelyek kiszámíthatatlanok és azok számára, akik nem járnak rajta, szinte be sem tekinthetők. Amikor politikai pályámat megkezdtem és hat^évi képviselőség után főispán lettem, mielőtt elfogadtam ezt a felkínált díszes közjogi pozíciót, számat vetettem magammal. Számot vetettem azzal is, hogy egy politikusnak tudnia kell. hogy minden pillanatban olyan helyzeteié kerülhet, amikor távoznia kell helyéről. Nem annyira akkor, amikor a távozásra felszólítják, hanem amikor a távozást lelkiismerete parancsolja. A lelkiismeret parancsszavára való fegyelmezett halSgatnitudást kerestem, amikor főispán lettem s ezt azóta is megőriztem magamban. Ezért nincs szamomra meglepetés a politikában, csak kötelességteljesítés azon a helyen, ahova a sors állított* Kötelesség nehéz szív nélkül távozni akkor, amikor a lelkiismeret diktálja, hogy ez így van rendién. - Hálásan köszönöm az államtitkár ur szavait és a tisztviselőkor érzelmeit, amelyeket elhelyezek ama kitüntetéseim közé, amelyeket mindenekfelett értékelek. A magyar közéletet járó ember számara szebb kitüntetést meg nem rendszeresítettek, mint közvetlen munkatársainak megbecsülését as szeretetét. /Folyt.köv./
