Napi Hírek, 1938. november/1
1938-11-15 [0429]
0 Za/Dn § Vozáry Aladár, a íiuszinföldről visszakerült magyarok egyik vezére, á budapesti Rádióban a következő előadást tartotta: - Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország! Es most mar - hála Istennek - mi is benne vagyunk megint, megszűnt babiloni fogságunk. Most már mi is szabadon, hangosan érdekelhetjük ezt és mindazt, amit eddig csak gondosan és félősen bezárt ablakaink és ajtóink mellett a velünk oly sokat és . oly sok szeretettel foglalkozó magyar Rádión át imádkoz ó lélekkel hallhattunk. - Szép vagy, gyönyörű vagy! - Örömkönnyek ária folyik szemünkből, hangunk fátyolozott és rekedt örömünk, ujjongásunk világba-laáltásatól. - A magyar honvédséggel eljött hozzánk Magyarország, minden csonka-magyarországi testvérünk, hogy szeretettel karjaikba öleljenek. - Magyar hadsereg, magyar csendőrök, magyar rendőrök, magyar posta, magyar vasút, magyar hivatalnokok, akik mind értünk dolgoznak. Hát lehetséges ez? - De kellett is már, hogy kitáruljon előttünk az Édesanyánk házának ajtaja, mert nagyon, de nagyon uagy veszedelemben voltunk, bármennyire is igyekeztünk rendületlenül szembeszállni a vésszel, - A magyar katonákat a szinte csak percek alatt épült diadalk^pukban örömujjongással fogadó magyar falvak népe - a magyar nenz et, Magyarország ereje t léte. jövője - nemcsak anyagiakban lett nagyon szegény a trianoni husz ev alatt, hanem lelkében is kezdték kifosztai4, megtámadni. Szülőgyalázásra, családja elárulására. testvére denunciálására akarták kényszeríteni s próbáltak nevelni. Gyermekeit nem Isten dicsősegének tiszteletére, nem a írisztusi emberszeretetre és a magyar nemzethüsegre, hanem antikrisztusi egyének szolgaielkü hódolatára és gyűlölködésre igyekeztek tanitani . - Az idegenből hozott telepesek által nvomorral fenyegetett, az adok es pénzbírságok özönével koldussorba taszított magvar falvakba most uj élet költözik; a siralomház keservei feloldódnak s a jövő boldogságának bizonyosságává változnak. - A felszabadult magyar falvak népe csodálkozik, bámul, nem tudja hinni látása valósagát: hogy Magyarország, a magyar honvédség milyen szeretettel, milyen mindenről való gondoskodással jön hozzá és veszi körül. Ez a gondoskodás a magyarországi reálpolitika első megnyilatkozása felénk, akik a rabságban megtanultuk, hogy csak a néppel és a népért lehet és szab-d politikát csinálni. . . - Áldottak legyenek, akik fels zabadulasunknak munkásai, a teljes gondoskodással való hazavárásnak megszervezői voltak. - De ismét mondom, mint mondottam a szabadulás első mámorában: Ugy vagyunk, mint a mesebeli öreg király: csak az egyik szemünk örvend és nevet, a másik szomorkodik és sir. Ezzel a másikkal azokat látjuk, akiknek Kárpátalja területén rabságban kellett még maradniok. De legyetek nyugodtak, kárpátaljai kisebbségi, vagyis még rab magyar testvéreink": minden gondolatunk, akarásunk, tettünk a tietek, értetek való, - Messze nézek, átlátok a kárpátaljai uj magyar határokon, fel a Kárpátok gerincéig. - Látom ruszin őslakó testvéreinket is. Látom megbújva, meghúzódva s remegve azokat, akik a husz év minden ámítása, hazugsága ellenére egyek maradtak velünk s együtt akarnak lenni velünk az uj jövőben is, mint voltak az évszázadok hosszú során át.
