Napi Hírek, 1938. szeptember/2
1938-09-16 [0426]
o-M Hb/Ho E 1 a u e n , szeptembei 16. , ... 0i/ .._ . .„„ , A &agyai Távirati Iiodo munkatáisa pénteken délután meglátogatta a Csehországból elmenekült németek / táborhelyeit. " .. " a cseh határ közelében fekvő városokban és községekben. A menekültek száma eddig, mintegy 15.G00 főre rug. A legtöbben fi atale{nborek, akik ¿0^ yóltak hajlandók a oseheknél sor alá állni. Rcichcnboehban 600 kisérmeket, és 200 asszonyt helyeztek el ideiglenes táborhelyen. A kép megrázó. Az asszonvok közül sokan öt-hat idegen gyermekkel érkeztek, akiknek szüleit a csehek lelőtték, bebörtönözték vagy besorozták. Mások gyermekeikkel már előbb átjött főijeik vagy fivéreik után jöttek, hogy a túszsorstól meneküljenek. Esetlen egy sincs köztük, aki a testen lévő ruhánál többet tudott volna magával hozni. Vöröskeresztes ápolónők gondoskodnak róluk: ápoliák a gyermekeket, ruhákkal látják el őket és ennivalót, játékokat osztanak ki köztük. Mindenütt mérhetetlen az aggodalom és a kétségbeesés. Az anyák fiaikat, az asszonyok férjüket keresik, többnyire hiába, mert a szökevények nagy része még nem is jutót t át a határon . Augustusburg, Drezda Hirschberg, Bautzen,Zittau Reichenbach és p laucn környékén, illetőleg magukban a városokban vannak elhelyezve a menekült férfiak. Ha az asszonyok ee gyermekek tábora szívbemarkoló látványt nyújt, a férfiak menedékhelye az elkeseredés és izzó gyűlölet tanváj a.: " . Huszév felgyülemlett , visszafojtott dühe készül kiró bba ni ezekben a táborokban, ahol mindenütt ugyanaz a. kő ugyanaz a hangú-* lat, ugyanaz az emberi soistól nagyon messze elmaradó élctkűzdelem tárul a látogató elé. A menekülés oka nem a félelem, vagy nyomor, hanemha visz szariadás attól a gondolattól, hogy esetleg saját felszabadító testvéreik ellen kellenehareolniok.A különbőzé táborokban elhelyezett, különböző városokból és falvakból származó menekültek : diákok, földművesek, iparosok és munkások egybehangzóan írják le a csehországi helyzetet. Mindegyik ezzel kezdi: Húsz" éve tart a munkanélküliség, itt-ott akad csak kenyérre teljesen elégtelen, ideig-óráig tartó szükségmunka. Embertelen bánásmód és nyomor tapasztalható mindenfelé. Aztán jött a május 21-iki ostromállapot, sortüzek, gumibotok, házkutatások, végezetül börtön, betegség, halál. Es aztán arad belőlük a szó a legutóbbi napok eseményeiről. Cseh rendőrök és csendőrök jelentek meg a falvakban. Munkahelyeikről, családjaik értesítése nélkül, erőszakkal vitték magukkal katonai szolgalatra a 18-52 év közötti férfiakat, de már előre megmondták, hogy "a kutya németek nem kapnak fegyvert a kezükbe, csak arra lesznek jő. riogy halomra lőjük őket, ha szükség lesz rá." Erre következett a szökés.A legtöbben a határ átlépése után rögtön fegyvert követeltek a német határőrségtől, hogy visszamenjenek és megvédjék családjaikat. Minduntalan megismétlődik a kijelentés: "Ha fegyverünk, lett volna nem hagyjuk magára családunkat." A menekültek állandóan hallgatják a rádiót, hogy óráról órára értesüljenek az eseményekről. Türelmetlenségük e gyre nő.'Elképzelhetetlennek tartják, hogy még esetleg nyolc-tiz napig- váljanak, mig a .nagyhatalmak tanácskozása dont sorsukról .Mindenki szeretne már útban lenni a ia lüja felé, annál is inkább, mert semmi hir sincs az otthonmaradottakról, nem tudják élnek-e vagy már áldozatul estek a csehek dühének. A szökés maga csaknem mindenütt az erdőkön keresztül , az éjszaka sötétjében történt es csodálatos módon legtöbben nyomát sem láttak határőröknek, vagy vámközegeknek. Általában az a benyomás, hogy a csehek nem. is bánják, ha megszabadulnak az országban lakó ellenség ogyrészétől, amely komolyesetben csak nehézséget támaszthatna. ' /Folyt. köv. /
