Napi Hírek, 1938. szeptember/1

1938-09-04 [0425]

0. Yi/Vi /imrödy bőszedének .2, folytatása/ Meggyőződésem azonban az - s itt a társadalomhoz fordulok - hogy oz a szociális terv, amelyhez kapcsolódik a Zöld Koroszt és a Stefánia védőnőinek áldásos munkássága, nem vezethet teljes és kielégitő megoldásra, ha a társadalom önkéntes munkásai fegyelmezetten be nem kapcsolódnak ebbe a munkába. Apró KE eszközökkel, sokszor valami személyes szolgálattal, sokszor csak talán jó szóval, vagy útbaigazítással meg lehet szüntetni bajokat, ha személy szerint törődünk a bajbajutottakkal, ha magunkhoz engedjük vagy otthonában meglátogatjuk. Szert ugy gondoiom, helyes volna, ha ezek "| kefe a hivatásos szociális munkások köré néhány önkéntes munkás gyülekeznék, akik szabadidejüknek egy teredékét arra használnák, hogy a szociális gondozással kapcsolatos munkáknak, eljárásoknak egy részét elvállalják, Lehetetlennek tartom, hogy az ország minden 4-50C? lakosa között ne akadjon egy-kettő, akinek megvan az anyagi lehetősége, az ideje és megvan a készsége és áldozatos lelke ahhoz, hogy ebbe a munkába bekapcsolódjék. De ez a bekapcsolódás csak akkor lehet áldásos, ha fegyelmezetten történik, ha nem mindenik a maga elgondolását akarja ráerőszakolni a többire, hanem valamennyi azok szerint az útbaigazítások szerint jár el, amelyeket az illetékes hivatásos szociális munkás ad meg számára, aki viszont az irányelveket a központból kapja. Mily szép volna, ha az egész országban kiala_ kulna ilyen szeretet-lánc, amely a szociális igazságtevésnek a lelkületét I viszi magával a legutoisó falusi kunyhóba is. A legszebb tervezet, a legtökéletesebb együttműködés sem tudja azonban a gondok ráncait elsimítani, ha nem támaszkodik megfelelő anyagi erőkre és lehetőségekre. A reánkváró óriási szociális munkának ellátására példátlan erőfeszítésre van szükség. /Folyt.köv,/ .>!