Napi Hírek, 1938. június/2

1938-06-17 [0420]

o- Za/Dn /Egyesi tett bizottságok ülé se. I. folytatás./ Tekintettel arra, hogy az ipari szeszgyárak termelési lehetőságének és az általuk elérhető árnak további olyfoku korlátozása nélkül, amelv már a vagy onkobzással lett volna egy jelentőségű, a kérdés kielégítően magoldható nem volt, továbbá tekintettel arra, hogy az ipari szeszgyárak vagy legalább is a nagyipari szeszgyárak megszüntetésére a magánszeszértékesites mellett fedezetet nem lehetett találni, de különben • is a nagy ipari szeszgyárak megszüntetése a tevékte$rységüket helyettesítő megfelelő szeszt gyártó, finomító üzm létesítése nélkül a szeszellátás sima lebonyolítását veszélyeztette volna,/ magánértékesités utján való megoldását. el kellett ejteni és igy jutott a kormány arra az elhatározásra* hogy a szeszgazdalkodással kapcsolat cs kérdéseket a szeszegyedárusᣠbevezetésével oldja meg. /a kérdésnek a Gratz Gusztáv nem tartja szerencsés gondolatnak a szesz egyedáruság bevezetését. Attól fél, hogy az állam, drágáoban és kevésbbé kifogástalanul fogja megoldani azokat a feladatokat, amelyeket a magánérdekéltség e célból létesült szervezete teljesen kielégítően látott el. Ezzel az intézkedéssel azonban meg lehetne alkudni. Határozottan helytelennek tartja azonban a javaslatnak azon intézkedéseit, amelyek a szesziparnak a szdsz tenne lésben viselt szerepét egy tollvonással megszüntetik. Összes régi pénzügyminisztereink elismertek, hogy egészséges szeszgazdálkodás ipari szeszgyárak nélkül el sem képzelhető. A szeszipar eltörlése folytán elvész a szeszexport, amelynek r?3vé n évente másmillió métermázsa cukorrépát ki tudtunk vinni szesz alakjában. Az ebből előállt négy-öt mi 1li

ü pengős devizaeredmény sem jelentéktelen. Súlyos hiba az ipari szeszgyártás megszüntetése védelmi képességünk szempontjából is- Nemetország es Olaszország épen az ellenkező útra lépnek, rohamosan szaporítják épen a nagyipari vállalatokat. Ezenfelül a kisemberek elvesztik majd azt a^lehetőseget, hogy terménveik egy részét a szeszipar révén értékesíthessék. Az utóbbi években körülbelül 17G0 kisgazda szállított a nagyiparnak terményeket, ami a jövőben nem lesz lehetséges. Ma az általános cél az, hogy a" gazdasági ki sexisztenciákon segítsünk, ez a javaslat az ellenkező hatást idézi elő. Mindezekkel a hátrányokkal, amelyekhez még az állam által vállalt nagy pénzügyi terhek is hozzájárulnak, semmivel "sincsenek kompenzálva. A celt el lenetett volna érni egyszerűbben is, a gazdasági életbe^, való erőszakos beavatkozások nélkül. Végül teljesen elfogadhatatlan oknak tartja a javaslatnak az ipari gyárak kártalanítására vonatkozó intézked seit. Az állam nem kényszerítheti a vállalatokat vagyonuknak értéken alul való átadására, ha az illető vállalat ezt a kisajátítást önmaga nem kívánja. Más esetbei az államnak a teljes értéket kell megtéríteni. A vagyontárgyaknak értéken valul való önkényes kisajátítása az állami erkölcsbe ütközik. Jól meg kell gondolni, helyes-e erre az útra lépni, mert senki sem tudhatja, mikor fognak őellene is hasonló intézkaié sete t alkalmazni, ha ilyen precedenseket teremtünk. Máriássy Mihály kétségbe vonja, hogy - . " dogma lett volna a szesz ipari gyártása. A törvényhozás mindig arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szeszgyártást a mezőgazdaságikeretebe kell utalni, az ipari szeszgyártás azonoan ennek az elgondolásnak rovására bizonyos kedvezményekben részesült, á mezőgazdaságnak nem érdeke, hogy szesszé dolgozzák fel a melaszt, amely takarmányozási celt szolgál* mintegy százezer hektoliter volt az a szeszmennyiség, amelyet az országban forgalomba hozni nem tudtunk s amelyet a termelési költségen lényegesen alul kellett külföldre vinnünk. . ,