Napi Hírek, 1938. június/1

1938-06-12 [0419]

Gu/Dn/Y § A Magyar Távirati Iroda jelenti: vitéz Imrédy Béla miniszterelnök a vasárnap délelőtti fmntharoos-vezetiői értekezleten következő beszédet mondotta: - Frontharcosok! Bajtársak! Itt vagyok köztetek régi bajtársak között 8 amint itt állok, ugy érzem magam,mint a hazatérő gyermek. Lefoszlik rélam minden kéreg és lehámlik minden máz. mert itthon vagyok . és ugy beszélhetek, ahogy testvér beszél a testvérhez /Éljenzés és taps,/ - Husz év előtti emlékek elevenednek fel bennem - s az emlékvilágba visszaszállni szép. Szép akkor is, ha az a történés, amely- • re emlékezünk, telve volt megpróbáltatással, amikor átéltük. Három nap múlva épen husz esztondeje lesz annak, hogy egy meleg nyári éjszakán a Piave partián megbődültek az 4gyuk és négy óra hosszat"; ontották a gránátot az ellenséges állásokra, amikor egyszerre döbbenetes csend szállt a vidékre. Be utána egetverő orditással ezer és ezer magyar férfi dobta át a magas töltésen a hajókat ás csónakokat s ment szembe a halállal a folyón. Hajók és csónakok pusztultak el s úsztak le, hősi halottakat yive a megáradt folyó sodrában, - de átjutottunk Ugyenezt éltétek meg ti is. éltük meg mindnyájan, ki a Doberdón, ki az Isonzónál, ki a Kárpátok téli varázslatában vagy egy selymes fényű lengyel délutánon. De mindnyájan ugyanazt értük meg s ez a közös átélés, ez a közös emlék fog össze ben- & nunket. Nemcsak összefog bennünket, de megadja nekünk a jogot, nem arra,£ hogy a mi áldozatos frontharcos szellemünknek és fegyelmünknek a bélyegét rányomjuk álmagyar életre. jyiogy apró kis előnyöket csiholjunk ki magunknak,hanem arra, - Ezért jöttem ide szivesen. De szivesen jöttem azért is, mert a frontharcos szellemben látom megjelenítve azokat az erényeket, amelyekre szüksége van a nemzetnek. Ezek a frontharoos-erények az Önfelá áldozó hazaszeretet, a kemény kötelességteljesítés és az önzetlenség. . - Sokan talán azt mondják, hogy ma békeidőket élünk és a békében nagyobb szükség van a polgár csendes szorgalmára, gondos takarékosságára es békét kereső nyugodt ságára. Igaz, ezek is polgári erények, de ma mégis azt vallom, azt hirdetem, hogy a frontharcos erényeknek még . ilyen időkben is nagyobb becsük, nagyobb értékük van./Ügy vanJLelkes taps/ - Szükségünk van önfeláldozó hazaszeretetre, mert számunkra, magyarok számára, még nem ért véget a küzdelem. Küzdenünk kell a k

!

3lsé és belső magyar igazságért, küzdenünk kell annak a szerepnek biztosi tásáért. amelvet a történelem a magyarságnak szánt ezen a vérrel áztatott földdarabon és küzdenünk kell azért, hogy ez a hon ugy leagyen berendezve, .hogy minden fiának valóban édes otthon legyen,/Lelkes taps és éljenzés/. Ezt csak ugy érhetjük el, ha önfeláldozó hazaszeretet hat át bennünket ós ha ráismsrünk annak a sorsnak a fontosságára és egyben tragikus szépségére, amelyet nekünk szánt a történelem forgandósága. Hiszen azt lehet mondani, hogy 1914 óta néhány röpke év álvirágzásátói eltekintve szakadatlanul küzdünk. Küzdőt tünk nol a lövészárokban, hol az élet gondjainak őrlő malmában. Erőt csak az tud nekünk adni. ha a hazát történelmi távlatból szemléljük, ha a hazának a .történelmi képe áll szemünk előtt, a hazáé, amelynek ölében pihennek a ai őseink és amelyben születésre várnak késő utodaink^ha látjuk, hogy a nemzedékek végtelen láncolatában a mi mostani nemzedékünk nem egyéo, csak apró lánoszem, amelynek fontossága eltörpül az egész lánc fontossága mellett. Mit jelent egy nemzedék szenvedése, ha az egész nemzet boldogul? De kicsinységünk mellett mégis rá kell eszmélnünk arra, hogy milyen fontosak vagyunk mint láncszem is, mert ha egyetlen láncszem kettétörik, meghasad, vége az egész lánonak. Egyetlen nemzedék nem nyerheti meg a nemzet örök csatáját,- elveszíteni elveszítheti ./Hosszantartó lelkes élienzés és taps./ /Folytatása következik/