Napi Hírek, 1938. június/1

1938-06-09 [0419]

C V/Y § Az alábbiakban a t. Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Jaross Andor képviselőnek, a Magyar . . Egyesült Párt országos elnökének a osütörtök esti pozsonyi nagygyűlésen elmondott beszédét. Keretet később adunk. x ar s Valljuk és hirdetjük minden ellentétes beállitás és statisztikai bűvészkedés ellenére, hogy Pozsony történelmi múltjával, hagyományaival, de jelenével is bizonyítja, hogy nemcsak szlovák és német, hanem egyben magyar élettér, ahol egyen jogosulttá kell tennünk ujből a háttérbe szoritotti mellőzött magyart. A Pozsonyban élő három nemzet sohasem volt egymásnak ellensége. Ma sem az, annak ellenére sem az, hogy a kormányzat azon volt, hogy a magyarságot helytelenül megállapié tott számszerüségre hivatkozva a jelentéktelen harmadik sorba állította. A csehszlovák köztársaság kormányzata közel husz év óta azon igyekezett, hogy az állam területén elsősorban a cseh ás másodsorban s szlovák vagy russzin élettért kiterjessze a német, a magyar ás a lengyel rovására, az a kormányzati politika nekünk magyaroknak rengeteg erkölcsi ás anyagi kárt okozott. Sérelmeink közismertek. Elvesztettük anyagi javaink kulturális javaink, iskoláink tekintélyes részét és tért vesztettünk a közéletben mindenütt. De azután megkezdődött a gyógyulás folyamata és most mir népes tábor áll mögöttünk. Annak, aki magyarnak szüdietett, vagy magyar/neveltetett/ nem lehet megtiltani azt, hogy ne álljon azok közé, akik jó vagy balsorukban minden kör ülmányek között vállalták a magyar nemzeti sorsot. A magyar egység gondolata ma már valóság. 15u magyat község: példája már most, a választások előtt beigazolta ezt, amikor egységes magyar lajstromot állitott fel. A többi pedig vasárnap fogja ezt a megállapitást igazolni. Nincsen magyar aktivizmus többé, mint ahogyan nem is volt, mert a cseh pártok árnyékában vegetáld^ reményét vesztett magyartnem lehetett külön mozgalomnak minősíteni. Súlyos veszteséget szenvedett és fog szenvedni a kommunizmus is, amely a szegényság vámszedője- kivánt lenni. Itt áll tehát az egységes magyar tábor az egyik oldalon és a csehszlovák kormányzati politika a másik oldalon. Mi már választottunk: nemzeti egyenjogúságot, nemzeti önkormányzatot ós teljes nemzeti jóvátételt kivánunk, amelynek eredményeként a köztársaság magyarlakta területe újból tisztán ás kizárólag magyar élettérré kell hogy váljon. Ez, ahogyan most igy elhangzót ti komoly és visszavonhatatlan szó, de egyben olyan erkölcsiséget is jelent, amelyet nem lehet viszszautasitani, mert ezt a kívánságot ma egész Európa természetesnek ás jogosnak találja. Az idő sürget. Körülöttünk olyan történelmi erők fejlődtek fel, amelyeket Hodzsa miniszterelnöknek is tekintetbe kell vennie. A világ Ü kéje ma nagyrészt a köztársaság belső megbékitésén múlik. Ezt i nenu lehet sem statisztikai, sem pedig partpolitikai kérdésnek tekinteni. Nemcsak mi, de egész Európa feszült érdeklődéssel várja a megoldást. Pozsony . . husz év óta rengeteget veszitett a magyar vonalon. A magyar szót el akarták halkitani, a. magyar betűt, a magyar irást eltörölték a váró s nyilvánossága előtt. Pozsony magyarsága szegényebb lett anyagiakban, mert leromlottak a magyar vagyonok, a magyar ipar és a kereskedelem legyengült. A magyar mult emiekeit erőszakos kézzel eltávolitották. Pozsony magyarságának tekintélyes részét ma a polgárságon kivül a proletárnegyedek sok, munkanélküli magyarja alkotja. Ez a magyarság azanban nem esett kétségbe, mert megtanult várni. /Folytatása következik/