Napi Hírek, 1938. február/1

1938-02-11 [0411]

G Bl/Vv Bukare st, február 11. Az Universul foglalkozik Butyenko eltűnésével és azt irja. hogy a román hatóságoknak nagy késéssel hozták tudomására az eltűnést. Ezt megelőzőleg két nappal, pénteken,két szokatlan látogatás történt Bukarestben. A GPU bécsi kirendelt áégéné. vezetője Tataranov és Moszkvának egy másik külön megbízottja az ország két különbSző határállomásán át Bukarest be érkezett és még ma is Bukarestben tartózkodik. A szovjet követség soffőrá

'e. aki belső bizalmi ember, azt állit ja, hogy vasárnap este nyolc órakpr utyenkot lakására vitte, mis ezzel ellentétben a kapus, annak felesége, valaaint Butyenko házvezetőnője eskü alatt vallották, hogy Butyenko nem érkezett haza. Ki mond tehát igazat - lehetne kérdezni. Teljesen kizárt az a feltevés, hogy Butyenko vasárnap hazajött volna, ebből viszont arra lehet következtetni, hogy Butyenko vagy nem hagyta el a követség épületét, vagy ha onnan gépkocsival el is távozott, a soffőr őt nem a lakásara, hanem máshova szállította. A Butyenko esettel foglalkozó cikkében a Curentulban Seicaru azt irja, hogy *.. * .\. . bevett szokás, hogy a sokat tudd vagy nem Kellemes embereket szó nélkül"és minden feltűnést kizárva, egyszerűen elteszik láb alól. Ha egy szovjet diplomatát vagy ügynököt külföldre küldenek, túszul visszatartják a családját. Igy volt ez Osztrovszkival is és amikor Osztrovszkiné férjét jött meglátogatni, akkor gyermekeit tartották vissza. Ugyanígy bánnak Lntvinowai is. Ha tehát a szovjet azt ak arta volna, hogy Butyenko felsőbb rendeletre tűnjön el, akkor nem hozta volna nyilvánosságra eltűnését. Ebben az esetben nem .-^ .*..• ....„ "... tettek volna az alig türtőztethető fel háborodás, hangján feljelentést, rámutatva arra, hogy milyen képzelt veszély veszi korul a szovjet követség tagjait és az az ultimátum, amelyben a román hatóságoktól azt kérték, hogy nuszonnégy órán belül keressék meg Butyenkot, világossá teszi, hogy másról van itt szó, nem pedig reális eltűnésről. focubr^td Butyenko Seicaru szerint nem tűnt el, hanem * .:. . • főszerepét játssza és egy diplomáciai manőver céljait szolgálja. Mi is lehetne súlyosabb- annél a vádnál, hogy Romániában nincs meg a biztonsága egy olyan állam képviselőjének, amellyel normális viszonyban élünk. Lehet-e valami lealázóbb anáil, hogy itt a külföldi követeknek mmcs biztositva személyes szabadságuk. Mit gondolhatnak egy olyan rendszerről, amely még arra sem képes, hogy a külföldi követek védelmét szolgáló törvény legelemibb raidelfcezeseit tiszteletben tartsa. Szerencsés véletien folytán a román sajtó nem mutatott rosszindulatot a szovjettel szemben Osztrovszki távozása alkalmával, mert senki sem gondolt arra, hogy felelevenítsen egyes furcsa hasonlóságokat a követ régebbi állomáshelyével kapcsolatosan a spanyolé*rscági és a romániai szellem között. Megtörténhetett volna, hogy egy nemzeti érzésű újságíró ezzel megzavarja a távozás kellemes légköret .kirablások, személy ek foglyulejtése és elrablottak megkínzása, nem szokásai a román népnek, éppen ezért nagyon gyanús előttünk - folytatja Seicaru - az a jegyzék, amelyben a legrövidebb idő alatt kérik az eltűnt Butyenko visszaadását. Lehet, hogy ezzel,a szovjet követség csak a látszatot akarja menteni. Butyenko egészen biztosan él és nagyon komplikait szerepet játszik ebben a szovjetfilmben, az a felszólítás pedig, hogy adjuk vissza Butyenkot, nem más, mint az első szakasza Románia és a Szovjet között fejlődésben lev-ő viszonynak. Ha a szovjet arról akar meggyőzni minket, hogy Titulescu távozása óta semmi garanciáját sem látía politikai őszinteségünknél, joga van kinyilvánítani bizalmatlanságát, azon, b«i ilyen ponyvaregény szerű jelenetet lejátszani nincs joga.