Napi Hírek, 1938. január/2

1938-01-31 [0410]

Ch Ha/Y Genf, ianuár 31. /Magyar Távirati Iroda/ A népszövetségi refoim kérdésével íoglalkozó 28-as bizottság ma délelőtti ülésén Unden svéd megbizj tt kifejtette, hogy . a svéd kormány felfogása szerint az egyetemesség kérdése szoros összefüggésben van az egyetemes biztonság kérdésével. Elismeréssel adózott Lord Cranborne jelentésének, amely alapvető munkát jelent. Az előadó Jelentése szerint a nemzeteknek a béke fenntartása érdekében való együttműködése hármas jellegű lehet. Először kényszeritő jellegű, anidőn az egyes esetekben a megtorlások alkalmazása kötelező. Ez a jelenlegi helyzet. Másodszor nem kényszeritő jellegű, vagyis amidőn a tagállamokat az a kötelezettség terheli, hogy közösen tárgyalják meg, ha a tagok valamelyike megsértené az alapokmány lényeges rendelkezéseit. A harmadik pedig ez.'amely a kettő között foglal helyet s amelyet közvetitő jellegű megoldásnak lehet nevezni. Az alapokmány tengelye a 11. és 16. szakasz, amely konkrét esetekben lehetővé teszi a fizikai kényszer alkalmazását. Tekintettel arra, hogy a népszövetség nem rendelkezésik katonai hatalommal, e fizikai kényszer alkalmazása kétséges. Köztudomású tény, hogy a megtorlás nélkül maradt jogsérelmet ujabb jogsérelem .követi .El keli ismerni, hegy az egyetemes biztonság gondolata nem valósitható megfáz egyetemesség nélkül. "Íz alapokmány 16. szakasza minden tagállam számára előírja azt a kötelezettséget, hogy háború kitörése eseten a támadó féllel szemben gazdasági megtorlásokat alkalmazzon. Ezt a rendelkezést azonban a Népszövetség fennállása óta csak egyetlen egy esetben - Abesszínia eseteben - alkalmazták.Különben is a lő, szakasz alkalmazásánál nem anynyirs a kis államok, mint a nagyhatalmak korében volt tapasztalható a habozás. Meggyőződése szerint"a jelen pillanatban az egyes áifecmak kormányok legnagyobb restének az a felfogása, hogy a 16. szakasz nem alkalmazható a maga teljességében. Nyíltan be kellene ismerni, hogy a Népszövetség nem tudja megvalósítani teljes egészében az alapokmányban f qglal t progrimmot. Ebből a körülményből a svéd kormány azt a következtetést \on ja le, hogy magára nézve nem tartia kötelezőnek a támadó féllel szemben kényszerítő szabályok allalmazását. A svéd kormány ezzel asonban nem óhajtja megtagadni ez együttes biztonság eszméjét. A tények őszinte bevallása még nem gyengíti a Népszövetség ereiét és csak akkor gyöngítené azt, ha a megtorlások fikciója mellett továbbra is ki akarna tartani. Ezek a fikciók csak a Népszövetség tekintélyének lerombolására alkalmasak. Gorgé svájci kiküldött ugyancsak elismeréssel emlékezett meg Lord Cranborne jelentéséről, de sajnálja, hogy az kissé későn érkezett mert talán megakadályozhatta volna, hogy ujabb csorba essék az egyetemesség elvén. Svájc súlyt helyez arra, hogy semmiesetre se nehezítse meg a Neps2ö vétség jelenlegi amúgy is súlyos Helyzetét. A svájci szövetségi kormány emlékiratban fejti ki majd az>ket az okokat, amelyek arra kényszeri tették, hogy a teljes semlegesség álláspontjára vonuljon vissza. Svájc már ly36-DRn hangsúlyozta, hogy a megtorlások rendszere milyen kényes helyzetbe hozta az országot és kifejtette, hogy Svájc nem hajthatná végre a megtorlások rendelkezéseit aé lkül, hogy súlyosan ne veszélyeztesse semlegességét. Svájc mind-jennek ellenéré betartotta a megtóriási szakaszból folyó kötelezettségeit. Ma azonban amidőn két szomszédos nagyhátalom is elhagyta a Népszö véts éget, Svájcnak elsősorban a maga ^semlegességére kell gondolnia. Az alapokmány ló. szakaszának alkalmazása lehetetlenné vált Svájc számára. Most Svájc sorsa forog kockán. Svájc mindig küzdött a Népszövetség egyetemességeért és szebb jövőjéért. A Népszövetségnek az az egyensúlya, amelyen régente alapulti megváltozott. Ennek le kell vonni a következményeit. Svájc nem mind le az egyetemesség megvalósításának a reményéről, azonban megállapítja, hogy az alapokmány 16. szakasza megbéküli: , ORSZÁGOS LEVÉLTÁR /Folytatása következik/ UM Kszekció