Napi Hírek, 1937. október/2

1937-10-17 [0404]

Tó/Wa /Tüzéremlékmü leleplezése I.folytatása/ ' - Nekem már csak az a szerep jut - folytatta Bangha altábornagy - hogy kifejezeti; adjak azoknak a túláradó érzelmeknek, amelyek minden magyar tüzér leikér a mai napon eltöltik. Mindenekelőtt azt kérdem, miv>-olt a mü megalkotásának célja? - Kétségtelenül szerte fél Európában küzdő hőseinknek emlékét akartuk megörökiteni, azok emlékét is, akiknak hantját nem disziti kereszt, akiknek sirjára özvegyeik és láváik könnyeiket nem hullatják, akiknek anyacsapattestük, amely a hős katona emlékét ápolná, megszűnt már, akiknek szülőföldjére el sem zarándokolhatunk, hogy lé te gyök kegyeletünk babérját. A szerteszórt és elfelejtett sirok helyett összefogva itt emeltünk közös emléket nekik; Kőbevésve a tüzérerények felmagasztalását. Minden magyar tüzérnek. Azoknak, akiknek szive dobbanása és magyar beszéde, önmagában is kettőzött biztonságot nyújtott azoknak a kötelékeknek, amelyekben küzdöttek; mégis küfion emlitem a honvédtüzérségot, nemcsak azért, mert az akkori * .magyar királyi honvédség nagykoruvátételét jelentette, hanem főleg azért is, mert alig két évre rá még gyermekcipőben-járva, oly hősiesen küzdött és adta - a régi csapattestek mellett - páratlan harci értékének tanújelét. - Mit mond a művész az ő formanyelvén? Mely harci kép ihlette meg alkotó lelkét, vezette vsésőjét? "Vájjon a gránát záporban tüzelő löveg, vagy egy ravatallá némult üteg? A vágtában száguldó lovastüzér, vagy egy térdére roskadt hegyi ágyús öszvér? A figyelő ütegparanesnok-c akiben a harci® és a megfontolt számolás egymással küzdenek, talán a felderitő, akinek szeme a pergőtüzbo mered, vagy aki a csizmájára tekert távbeszélőhuzallal a gyalogrohamot kiséri? A nehéz mozsarat, az aknavetőtől a légvédelmi á#\aijt követi-e nyomon? Vájjon a Kárpátokba, vagy Praemyslbe, a Dobordóra, va^y Volbjrniába, az Alpesek hómezőjére, vagy a Polésic mocsarába, az Ardennekbe, vagy a tengerpartra visz-e el bennünket? T/UA/ - Végeredményben nem fontos. Nem fontos, hogy ez vagy az a harci tény öltött-e testet a művész kezén, egyedül az a fontos, hogy belé lehelte-e müvébe hősein3$ lelki nagyságát, a rajongó hazaszeretetet, az árkon-bokron keresztül törő akaratot, az áldozatos hivatá^órzcst, amely a gyalogsággal és lovassággal állandó lelki közösségben, mindig készen áll, hogy őket előresegitsc vagy védje, hogy öklével pozdorjává törje az ellenség ércfalát, vagy falanxát, orditva diktálja a csaták vad orkánját, hogy dicsőbb legyen a győzelem, könnyebb - ha kell a hősi halál. - Hogy mindez tőlünk befelé mit kivan, csak mi tudjuk, de vállajuk ás álljuk, hogy nagy elődeink tanításából mindent átveszünk és a várható még nagyobb veszteségek közt cs a szellemi eszközök mind nagyobb megfeszítésével, de ugyanazon szeretettel és lelkesedéssel hőseink nyomában, testvérfegyvereink harcáben mindenkor ott los2ünk

a Egységben az erő; ha mindaz a megértés, szerotet és összetartás, amely bennünket áthat, mindenütt teljes visszhangra talál, hiszem, hogy valóra válik mindnyájunk álma és szive vágya: Magyarország feltámadása. - Ez fogadalmunk és imánk a szobor talpazatán, ebben segítsen bennünket hőscink példája és hazaszeretet, a hagyományos tüzérszellcm és a Mindenható Úristen. Ezeket az érzelmeket helyezzük haza-^ fiúi hódolattal az emlékmű keresztelő ajándékaként Főméltóságod lábai elé, kérvén, hogy a leleplezéshez az engedélyt megadni kegyeskedjék. Budapest székesfőváros polgármestere Öméltóságát pedig arra kérem, hogy az emlékművet ugyanolyan szeretettel vegye gondozásba, mint amilyennel megtofcomtesen is közreműködni kegyes volt. /folyt„köv./