Napi Hírek, 1936. november/2

1936-11-30 [0382]

Bukarest, no • mber 30., Dr. Willer József te. ryarpárti' képviseld a felirati vita soránnagy beszédben foglalkozót'., a romániai magyar kisebbségek kérdésével. Willer képviselő beszédében többek között a következőket mondotta: Elnök Ur! Képviselő Urak! - iUindig hangoztattuk, hogy országunk megszilárdulásának egyik elengedhetetlen feltétele a kisebbségi kérdésnek közmegnyugvásra történő megoldása. Elhibázott politika"volna kenetteljes "nyilatkozatokat követelni tőlünk, mint ahogy helyrehozhatatlan hiba, ha" Önök a mi panaszaink meghallgatásától elzárkóznak. Legelemibb, mert legtermészetesebb joga minden embernek s igy minden népnek is. az élethoz való joga: a megélhetéshez és pedig a tieztességes megélhetéshez való joga. Ezt a jogunké t egy.e több veszély fenyegeti. Intelligens rétegeinket szinte halálos csapás érte a közelmúltban és semmi jel sem mutat arra, hogy a helyzet a jövőben megváltozzék. Közalkalmazott?ink kikerültök az utcára és bár maga a miniszterelnökünk pártunk küldöttsége előtt, a pénzügyminiszter ur pedig ? parlnnent nyílt ülésén egész természetesnek mondotta, hogy akiket a nyelvvizsga alapján elbocsátottak, legalább nyugdijat lapjának, nemcsak ez irányban nem történt intézkedés, hanem a tényleg betegek nagy részét sem nyugdíjazzák, amig nyelvvizsgájuk sikeres letételéről bizonyítványt nem kapnak; ilyen bizonyítványt pedig - épen mert botegek - képtelenek felmutatni. Az ezrivel elbocsátottak helyébe 'óformán -gyetlen magyart sem neveztek ki. De nemcsak a köztisztviselői pálya zárult be véreink elől, az ipari és kereskedelmi vállalatokból is rendre kiszorulnak. Hiába biztositottrk bennünket s nemzeti munkavédelmi törvény tárgyalásakor, hogy a román" fogalom állampolgárságot jelent s a kisebbségi állampolgárokra is kiterjed: a sokféle befalni nyomáé kényszeríti a vállalatokat kisebbségi alkalmazottaik elbocsátására és lehetetlenné teszi, hogy uj kisebbségi munkaerőket szerződtessenek. Nem Volt alkalmunk Vpida Sándor úrral eszmecserét r

o!ytatni az ő "numerus valachicus"-anak értelmezése felől. De ha ez a fogalom a népesség számarányának megfelelő . • elbánást jelentik, kijelentjük, hogy soha eszünkbe nem jutna ennél többet £ö\>ételni". De fájdalom, a mai rendszer a numerus núllus felé vezet s mi kétségbeesve kérdezzük: lehetséges-e, hogy egy egész nemzetkisebbség fokról-fokra leszoríttassak az értelmi és gazdasági pályákról a legalacsonyabb sorsba. Rá kell mutatnom felekezeti tanítóink és a kisebbségi egyházak papjainak nyomorára. Az államsegély teljes elmaradása, valamint a papi kongruák között mutatkozó igazságtalanságok ép azt az értelmi osztályt sújtják, amely leginkább van abban s'helyzetben. hogy iózan életre es istenlelelemre nevelje a népet. A mai generáció súlyos helyzeténél is keservesebb • .1 gondunk: mi lesz a gyermekeinkkel? A magyar tannyelvű elemi oktatás egyre leküzdhetetlenebb akadályokkal találja magtot szemben. Az 1924 évi állami elemi iskolai torvény biztosítja a kisebbségi gyermekeknek a saját anyanyelvükön leendő áemi oktatását. Ezzel szemben a magyar tanköteles gyermekek és sz állami iskolák magyar tagozatainak statisztikája elszomorító képet mutat. Az 1930.-i közoktatásügyi minisztériumi kimutatás szerint 427 állami elemi magyar tannyelvű"és tagozatú iskola volt. Az 1934/35 tanév végén csak 112 magyar tannyelvű és 'tagozatú állami elemi iskola működött. A jelenlegi helyzet még szomorúbb. E 112 magyar tannyelvű és tagozatú iskolában orndössze 11.484 magyar nemzetiségu tanuló nyert résziben saját anyanyelvén is oktatást, tehát a hitvallásos iskolákba járó szermekek számát . leszámítva, kereken 175.000 magyar pyermek nem tanult envan.velvénv-t küv I n YK/M-